Gellért Oszkár - Holt hugom arca

Holt hugom arca,
Holt hugom ismeretlen arca,
Kísértett ma egész nap.
S hátad mögött most
Ahogy elnézem nyakad ívét
S te hirtelen
Fölvetett fejjel a tükörből
Felém mosolyogsz ijedten:
Ez az arc, ez az arc, ez holt hugom arca.
Én láttam már egyszer ezt az arcot.

Igen. Akkor volt az arcod ilyen.
Óh első nász, óh holt hugom arca,
Óh bűnös gondolat a lélek mélyén,
Ha eltemetve már akkor is élt?

S most: berobog hirtelen a fiad. A fiunk.
Nézz rá. Emlékszel-e? Ketten voltunk
És senki sem élt akkor kívülünk.
Kezdetben: az Úr kertjében.
Testvérek: ketten. S ez a gyermek itt: nézz rá.
S mind ami utánunk, s mind ami utána
Jött, mind az egész világ.
Évmilliókon át,
Mind ebből a nászból. Úgy nézz a fiunkra.

Úgy nézz és fuss.
És Fuss és fuss ma előlem,
Hogy össze ne marjam az arcod,
S örök bünöm ősokát:
Hogy le ne szakítsam az élő
Lélek mulandó maszkját
Rólad. Fogammal. A húst.
Menekülj.