A vonaton megismerkedtem egy vadidegen emberrel. Ráterelődött a szó a nyomorult gazdasági viszonyokra.
- Megházasodtam - beszéli az idegen, - három szoba bútort vettem ugy-e, aztán a lelépés... a feleségemet is fel kellett öltöztetnem ugy-e...
Sejtelmem sem volt minderről és tőlem kérdi, hogy hány szoba bútort vett!
- Hol nyaraltatok az idén? - kérdem egy ismerősömtől.
- Olaszországban voltunk ugy-e - feleli megrökönyödésemre.
- Hogyan, hát már nem emlékszel, hol voltatok? - kérdem meglepetve.
Egy barátom ír a kávéházban.
- Levél? - fordulok oda hozzá.
- Nem. Cikk. Cikket írok ugy-e.
- Persze-persze - rebegem - az ember cikket ír a kávéházban... de hogy lehet az hogy - nem is tudod! No és miről írsz?
- Az állatkertről ugy-e - válaszolja.
- Hát nem tudod, hogy miről írsz?
- Dehogynem ugy-e...
- Napilapnak?
- Nem, ugy-e, hetilapnak küldöm be.
- Te tudod hova szántad a cikkedet! - fejezem be a társalgást, amelyben én akartam kérdezni és a barátom vallatott ki engem.
Halász Gyula
