Történelmi éghajlatváltozás hatása a szőlőművelésre

A Meteorologische Zeitschrift-ben érdekes tanulmány jelent meg Baravalle-nek a szőlőművelésre vonatkozó levéltári kutatásairól. Baravalle történelmi kútfők és egyházi alapítványok aktái alapján megállapította, hogy a szőlőművelés a középkorban igen kiterjedt volt Stájerország azon helyes részein, a hol most szőlő egyáltalában nem művelhető.

Így egy 1190-ből keletkezett okmány még Leoben mellett is szőlőről tesz említést és Gráczban még a XVIII. században is nagy kiterjedésű szőlők voltak, a melyeknek azóta alig van nyoma. Prohaska a szőlőművelés ily nagy mértékű visszafejlődését gazdasági viszonyokon kívül elsősorban éghajlati változásokban, így a nyári meleg csökkenésében keresi. Ez lehetséges és ebben az esetben vagy a szőlő késői érése, vagy szőlőbetegségek megjelenése vette el a kedvet a szőlőműveléstől.

Ha ez valóban így volt, akkor a nyári évszak hőmérsékletének ilyen nagymértékű megváltoztatása nem szorítkozhatott egyedül Stájerországra, nyomának kell lenni a szomszédos Dunántúlon is, a hol az alacsonyabb domborzatnak megfelelően, a szüretelés időpontjának kellett későbbre tolódni az utolsó századok folyamán. Az erre vonatkozó adatok becsesek a klimatológiai kutatás számára és kivánatos mielőbbi összegyüjtésük.

Szolnoki Imre.