Apponyi beszéde Washington szobránál

A városligeti Washington-szobor előtt ma délelőtt lélekemelő ünnepség keretében ülték meg az Amerikai Egyesült-Államok függetlenségi nyilatkozatának száznegyvenhatodik évfordulóját. A megjelentek sorában volt Brantano Tivadar, az Amerikai Egyesült-Államok követe és neje, a kormány képviseletében Belitska Sándor honvédelmi miniszter és bárciházi Bárczy István h. államtitkár, a nemzetgyülés képviseletében Huszár Károly alelnök, továbbá Sipőcz Jenő dr. polgármester a főváros képviseletében. Apponyi Albert gróf, Wlassics Gyula báró, Bittner János iparkamarai alelnök.

Elsőnek Sipőcz Jenő dr., Budapest székesfőváros polgármestere mondott beszédet, amelyben üdvözölte a nagy amerikai nemzet képviselőjét Brenatano Tivadart, valamint a kormány és a nemzetgyülés képviselőit.

Ezután a szobor talapzatára helyzete a főváros hatalmas babérkoszoruját.

Apponyi Albert gróf az Amerikai Magyar Társaság nevében előbb néhány magyar szóval, majd angolnyelvü beszédben méltatta az amerikai szabadságünnep jelentőségét.

- Amikor egy hatalmas, sok millió polgárból álló nemzet, - mondotta, - a világ legszabadabb népe ünnepli szabadságának napját, e hatalmas országtól távol van egy parányi nép, amely emelkedett szívvel, lelkesen tudja ünnepelni a nagy nemzet szabadságünnepét, mert maga is szabadságának, függetlenségének kivívásáért véget nem érő harcokat vivott. A magyar tudja, hogy mit jelent Amerika a világnak. Nemcsak azért tudja, mert minden iskola, minden tudományos könyv tanítja és mert népünket a szabadságszerető nép történelme csodálatosan vonzza, hanem mert híreket küldenek és hoznak azok a véreink, kik uj hazát találtak Amerika földjén.

Amerika kezdi felfedezni Magyarországot. Colombusnak fel kellett fedeznie Amerikát, amikor állandóan nyugatnak hajózott. Amerika, ha kelet felé jön, csak akkor talál ide, ha egy nagy történelmi nép sorsa érdekli, ha szabadságszerető érzésből folyó kötelessége ide parancsolja. Itt a nagy államférfiu szobrának talapzatáról üzenjük Amerikának, hogy él itt egy jobban meg nem csonkítható ország, amely ünnepelni tudja az amerikai függetlenséget. Csonka egy nép, de csak testben, lelke épp ezé ezt az épp lélek éppé teszi a megmarcangolt testet is. Mi mindig biztunk Amerikában és sohasem hiába. A közelmult háboru végén azonban Amerika elhagyott, de Amerika népe most már maga is könyörtelenül pálcát tör a béke felett. Mi e pálcát már régebben eltörtük. A mi ítélőszavunk a béke felett már régen elhangzott és néhány rövid szóból állott: Nem, nem, soha. Ezt az üzenetet küldtük mi a nagy amerikai nemzetnek.

Apponyi beszédét hosszas, lelkes éljenzéssel és hurrá-kiáltásokkal fogadta az ünneplő közönség. A Budai Dalárda elénekelte az Unio Himnuszát, majd Brentano Tivadar rendkivüli követ és meghatalmazott miniszter mondott beszédet, amelyben méltatta Amerika szabadságünnepének jelentőségét és kifejtette, hogy rendkivül jóleső érzés tölti el, hogy a magyar nemzet oly meleg szeretettel adózik az Unió ünnepének.

A követ ezután röviden vázolta Washington államférfiui kiválóságát és elmondta, hogy Washington első volt a békében és első volt a háboruban is. Az ő tettei leheltek életet a deklarációba, amelyet ma is követendőnek tart az egész amerikai nemzet. Ama sulyos időszak után, amelyen Magyarország a közelmultban keresztülment, az Egyesült Államoknak adatott meg a kiváltság és öröm, hogy elsőnek nyujthatott segítő kezet az ország szegényei felé, hogy ezzel is tanuságot tegyen a függetlenségi okmányban kifejezésre juttatott gondolat élő valóságáról, hogy minden embernek nemcsak az amerikai hazában, hanem más országban joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldoguláshoz.

Az amerikai nemzetet tisztán az altruizmus eszméje vezette és a rokonszenv a magyar nemzet iránt, amely 600,000 dolgos derék polgárt adott Amerikának. Meggyőződésünk, fejezte be Brentano nagy tetszéssel fogadott beszédét, hogy a magyar nemzet kitartó akarásával, amelynek legjobb tanusága az ezeréves történelme, valamint a magyar föld gazdaságának kihasználásával és a munkában való egyesüléssel biztosítani fogja boldog jövőjét.

A budai dalárda elénekelte a Hiszekegyet, majd Huszár Károly beszéd kiséretében a nemzetgyülés, Dezső János és Kende Géza az amerikai magyarok koszoruit helyezték a szoborra. Végül Mr. Kaufmann, a Globe amerikai ujság munkatársa, angol nyelvü beszédet mondott.

Az ünnepség a Himnusz éneklésével ért véget.