Turbinás repülőgép

 A háború alatt sokszor történt repülőszerencsétlenség a miatt, hogy valamely ellenséges golyó a forgó csavarszárnyat eltalálta és elszakította. Néha a nagy czentrifugális erő hatása alatt is leszakadt a csavarszárny. Mindkét esetben a repülőbépnek le kellett szállnia vagy zuhannia.

Ennek elkerülése czéljából Lebrun-Desule még a háború alatt, 1917-ben, olyan csavarszárnyat igyekezett készíteni, mely egyrészt az ellenséges golyóktól védve forogjon, másrészt ne legyen nagy sugara, hogy nagy czentrifugális erőnek ne legyen kitéve. Erre a czélra koszorúba elhelyezett rövid szárnyakat próbált alkalmazni, még pedig csőalakú szekrényben elhelyezve, melynek csak eleje és hátulja nyitott. A mótor is ebben a csőburokban foglalt helyet.

A turbinaalakú csavarszárny a csőbe szívja a levegőt és hátul kidobja a mótorból kijövő égéstermékekkel együtt. A mótor a csőben középen foglal helyet s tulajdonképpen két légturbina van hozzákapcsolva: egy elől s egy hátul. Sőt, hogy a repülőgép biztosságát növelje, Lebrun-Desole két ilyen turbinarendszert alkalmaz egymásután lépcsősen elhelyezve. Az egész levegő hasításához kellően szabott szekrényben van, melynek nincsen semmi külső függeléke, nehogy a levegőellenállás megnövekedjék miatta.

A turbináktól kilövelt levegő az irányító és mélységi kormánylapátok hatását növeli. A jövő mutatja meg, hogy vajjon az egyszerű, két lapáttal ellátott csavarszárny helyett czélszerű-e a csőben elhelyezett, sok lapátú turbinaszárny alkalmazása.