Milyenek voltak az ősemberek? 1.

A biblia a teremtés isteni müvéről szóló leírásában az első emberpárt a „földből való” Ádámot és az „élők anyját” Évát, a teremtés koronájaként, eszményi szépségben állítja elénk. A három monoteista (egyistenhivő) vallás: a zsidó, keresztény és mohamedán, egyértelmüen vallja ezt és vallja azt is, hogy ettől az első emberpártól származott az egész emberiség.

Hogy miért teremtett az Isten csak egy emberpárt és miért nem mindjárt sokat, erre egy zsidó hagyomány akképpen felel, hogy az Örökkévaló azért teremtett csak egyetlen emberpárt, hogy a későbbi emberiségben senki se dicsekedhessék származásának előkelőségével. Gyönyörü gondolat ez az emberek egyenlőségéről. Csakhogy, sajnos, már az ősszülők közvetlen utódai, Kain és Abel között kitört az elsőbbségért való versengés, mely gyilkossággal, kegyetlen testvérgyilkossággal végződött.

Ime, már a biblia feltárja, hogy az első emberek keblében vadállati ösztönök viharzottak. A tudomány kutatásai pedig véget vetettek ama régi hitnek, mintha az első emberek eszményi testi szépségben jöttek volna világra. Ádámot és Évát mint a férfi- és nőiszépség tökéletes mintaképeit állítja elénk a költők fantáziája, a Középkor festő- és szobrászmüvészei pedig vetélkedve igyekeznek az emberiség ősszülőit mennél fenségesebb testi szépségben vászonra vetni és márványban megörökíteni.

De hát megfelel-e a költők és müvészek eszményi képzelete a valóságnak? Valóban szép volt-e az ősember?  Nem, az ősembert a legjobb akarattal sem lehet szépnek mondani. Hiszen ma már minden kétséget kizáróan tisztában vagyunk azzal, hogy az emberi nemet az állati törzsfa egyik – és tegyük hozzá, legtökéletesebb – tagjának kell tekintenünk. Darwin Károly (1809-1882) hirneves angol tudós állapította ezt meg „A fajok eredetéről a természetes kiválás által” című korszakos művében.

Az ősember csontvázának alapos tudományos vizsgálata kiderítette, hogy az emberiség gyermekkorában közelebb állott az állatokhoz, mint a mai fogalmak szerinti emberekhez. Nem igaz azonban az, amit itt-ott félig tréfásan, félig komolyan mondanak, mint hogyha az ember a majomból származott volna.

Az embert nem már a legrégibb őskorban, ugyszólván már a csirájában, egyedül álló külön nem volt az állatok világában. Az ősember csontváza között áthidalhatatlan különbségek vannak; így csontváza között áthidalhatatlan különbségek vannak, igy hát a majomtól való származásról szó sem lehet.

Annyi azonban kétségtelen, hogy sok évszázezred telhetett el, amig az egyenesen járni képes ősemberből a történelmi ember kifejlődhetett. A mai korban már nincsenek ősemberek, de a föld egyes részeiben még most élnek olyan fajok, melyek az ősember és a történelmi ember között átmenetet képeznek.

A Himalája hegységben, egyes ázsiai szigeteken, Ausztráliában, Afrikában, ez utóbbi földrészen a cserjelakó törpék (busmannok) és Délamerika legrégibb bennszülöttei ma is inkább állati, mint emberi életet élnek, kiknek lakásuk nincs, kik nem tudják, hogy céltalan barangolásaikban este hol hajtják álomra fejüket.

(folyt köv.)