Akácfa (Robinia) a hüvelyesek családjának nálunk közismert faja; hazája eredetileg Észak-Amerika és Mexikó. Hat faja között a fehér akác (a Robinia pscudoacaia) a legelterjedtebb. Európában először Robin János ültette 1601-ben a párisi füvészkertben, ahol ennek a fának sarjhajtása máig is megvan.

Nálunk annyira meghonosult, hogy magyar fának is nevezik. A talaj iránt való igénytelensége s messze elágazó dús gyökérzete az akácot kiválóan alkalmassá teszi a futóhomok területének beerdősítésére s vizmosásos, kopár területek megkötésére.

Fája, gyors növése és sokoldalu használhatóságánál fogva nagyon értékes. Alföldünk jellemző vonása a végtelennek látszó akácfasor, amely virágzásakor édes illattal tölti be a vidék levegőjét.

Méhek zsongják körül az akác fürtös virágait, hogy azokból a hires akácmézet gyüjtsék, melynek illata elárulja eredetét; az akácméz kellemes, erősítő táplálék felnőttnek, gyermeknek, betegnek, egészségesnek egyaránt.