A vízparti légi kikötőknek nagyrészt olyan a fölszerelésük, mint a szárazföldieknek: vannak repülőgépszinjeik, a forgalom lebonyolítására szolgáló építményeik stb., s ezenkívül van mellettük víztükör, melynek körülbelül akkora a nagysága, mint a szárazföldi indulótéré. A vízparti, legtöbbnyire tengerparti légi kikötők ugyanis arra szolgálnak, hogy a vízfölötti, leginkább tengerfölötti légi közlekedést lebonyolítsák s ezért a hidravionok részére az indulás és érkezés számára víztükröt kell létesíteni.
Megjegyezzük különben, hogy a hidroplánok a vízfelszínről a nagy ellenállás miatt nehezebben szállnak föl, mint a jól elkészített szárazföldi repülőtérről a közönséges aeroplánok, viszont leszálláskor a víz jobban fékez, mint a szárazföldi pálya s ezért könnyebben és gyorsabban áll meg a vizi repülőgép.
Van még egy kényes feladat a vízparti légi kikötőkben: a hidroplánnak a szárazról a vízbe és viszont a vízről a szárazra emelése. Ugyanis nem lehet arra gondolni, hogy a hidroplánokat hetekig úszó állapotban a vizen tartsuk, mert farészeik megvetődnek, megnehezednek s a nap, víz és fúrókagylók hatása alatt gyorsan tönkre mennek. Duraluminiumból nem készíthető a hidroplán csónakja, mert a sósvíz megtámadja. Továbbá a hidroplánt javítás czéljából is a szárazra kell vontatni.
A kisebb hidroplánokat daruval emelik ki a vízből a szárazra. A nagyobbak részére hajtott síkokat is használnak, melyek a víz színe alá merülnek s melyeken repülőgép-hordó kocsiszerkezetek mozognak. E kocsikkal a hidroplánok a vízből kivontathatók, vagy vízre bocsáthatók.
A siklórendszeren kívül próbálkoztak úszódokkok alkalmazásával is. A dokk víz alá sülyed, a hidroplán befut a dokkba s azután sűrített levegővel a dokk vízterhelését eltávolítván, a dokkal együtt a hidroplán is a víz fölé kerül.
Újabban egyébként olyan vizi repülőgépeket szerkesztenek, melyek a vizen úszni és kocsiszerkezetük segítségével a szárazon gurulni tudnak. A hidroplán kerekeit, midőn a készülék a vizen van, fölemelik a víz fölé, míg a szárazföldi leszálláskor letolják úgy, hogy a csónak teste a földet ne érhesse. Bár e kerekek és az őket mozgató szerkezet megnehezítik a repülőgépet, valószínű, hogy rövid időn belül az összes hidroplánokat ilyen kétéltű készülékekké változtatják.
Valószínű továbbá, hogy a hidroplánok csónakját aczélból fogják készíteni, mely a tengervizet is kibirja s akkor állandóan a vizen, olyan fülkékben helyezhetők el, minők a tengeralattjárók részére szolgálnak s szárazra csak javítás czéljából húzzák ki őket.
B. Ö.
