A talaj forgatásának (rigolozásának) célja a porhanyítás, továbbá az, hogy felsőbb és jól beéredett talajban részesítsük a gyökereket. Utóbbi cél akkor lesz teljesen világossá, ha a forgatás keresztülvitelével tisztában vagyunk.

A forgatandó területet felosztjuk két, esetleg három hosszabb sávra.
A sávokat 50-70 cm.-es részekre. A felásást kezdjük az első részen, ahonnan a földet a partra hányjuk, utána az l-es rész árkába a 2-esből kikerült föld felső része alulra, alsó része felülre kerül. Igy tovább haladva, a 8-asból a 7-esbe, a végén pedig az egyesből partra hányt föld a 14-es árkába fog kerülni.

A forgatásnak imént leírt keresztülvitele ma már minden konyha-, gyümölcskertészetben és szőlőgazdaságban el van terjedve, mert így úgyszólván észrevétlenül s a föld ide-oda talicskázása nélkül elvégezhetjük ezt a fontos őszi munkát. Forgatás alkalmával a gyökérréseket, köveket, cserebogárpajorokat természetesen nem szabad a földben hagyni.

E talajmunkára esős, fagyos idő nem alkalmas, mert ekkor nagy rögöket nyerünk s így a porhanyítási célt nem értük el. A forgatás mélységet az szabja meg, hogy az ott termelendő növénynek milyen mélyen vannak a talpgyökerei. Tehát olyan mélyre ásunk, hogy a talpgyökerek ne a nyers altalajba, hanem a beéredett, porhanyó feltalajba kerüljenek, ahol a hajszálgyökerek is könnyebben fognak a talajszemcsék között utat törhetni, mint az üllepedett, összenyomott altalajban.