Kállay pénzügyminiszter hazaérkezett londoni útjáról s a kölcsönfeltételek, miket szomorú podgyászként magával hozott, vegyes érzelmeket váltanak ki belőlünk. A túlrövid teljesítési határidő, a belföldi kölcsön a közre horribilis áldozatokat fognak róni és minden társadalmi rétegtől a teljesítőképesség és lemondás maximumát kívánják. 

A közgazdasági élet várható átalakulására nézve nem akarunk jóslásokba bocsátkozni, pusztán néhány oly tényre akarjuk a figyelmet felhívni, amelyek az iparostársadalmat exisztenciájában érdeklik. Kétségtelen, hogy a nekünk juttatandó kölcsön jelentős részét az új jegybank megalapozására fogják fordítani. A kisiparnak legelsőbbrendű érdeke, hogy az új alakulásnál nagyobb megértést találjon, mint eddig az O. M. B. statutumai alapján működő Jegyintézetnél.

Van-e azonban erre némi kilátásunk és reményünk?
Erre a kérdésre – sajnos – kevés biztatást adhatunk. Az új jegybank tervezete Londonban és Parisban készül a kisantant élénk ellenőrzése mellett. Kétségtelen, hogy az angol-francia-cseh kölcsöntadók Magyarország iparának megfojtására fognak törekedni, hogy itt maguknak piacot teremtsenek.

A kölcsön legnagyobb kamata a magyar ipari termelés (különösen a gyáripar) béklyóba verése lesz, amihez az új jegybank hitelnyújtásának feltételeinél a külföldi tőke elég fegyvert fog találni. Erre már utalás történt az angol hivatalos jelentésben, amely az ország legfőbb feladatát az ország mezőgazdasági többtermelésében látja. Íme a modern gyarmatpolitika, amely újra kizárólag őstermelő állammá óhajt degradálni bennünket, hogy iparcikkeinek piacot teremtsen. 

Elképzelhetetlenül nehéz órák következnek az országra súlyos adókkal, belföldi kölcsönnel, resztringált igényekkel, nehéz versennyel. E küzdelmes idő felismerése az iparosság vezetőinek kötelessége. A gazdatársadalom és a kis- és középipar együttműködése nyújthat majd csak védelmet a külföldi tőke elnyomása ellen. A mezőgazdasági többtermelés forszírozása és a belföldi ipari termelés istápolása mellett küzdhetünk csupán sikerrel a „gyarmatosítás” ellen. Az Iparosok Országos Központi Szövetkezete elnöke, Hadik János gróf elsőnek ismerte fel a belföldi kis- és középipari termelés jelentőségét és összefüggését a gazdatársadalom érdekeivel. 

Hisszük, hogy e rövid sorok egységbe olvasztják az örökké széthúzó iparosságot, hogy az elkövetkező nehéz időkben, amidőn kevés munkaalkalom, nehéz elhelyezési lehetőség fogja nyomni az ipart, legnagyobb kérdéseinkben, mint aminő az ipari hitel kérdése, egységünkkel és a gazdatársadalommal szövetkezve, eredményt érhessünk el. Az ipari hitel egészséges megszervezése az volna, ha kisipari bank felállítása volna lehetséges, mint az Csehországban történt. Ez azonban még csak utópia az iparosság tőkeszegénysége miatt. Anyagi erőtlenségeinket csak az összetartás pótolhatja.