A szanálás

Bethlen István gróf a miniszterelnöki székből, Kállay Tibor pedig ezuttal csupán az előadói emelvényről mondották el védőbeszédüket a szanálási programm, illetve a kölcsönjavaslat-komplexum mellett. Lázas kiváncsisággal leste a nemzetgyűlés, de az ország közvéleménye is a szavakat a volt pénzügyminiszter és a miniszterelnök ajkáról. Amikor Bethlen István gróf beszédét befejezte, az egységes párton összecsapódtak a kezek, de nem tapsolt a szavaknak az ellenzék s úgy érezzük, hogy nem volt oka tapsolni az ország közvéleményének sem. 

Mit hallottunk e két beszédben?
Elitélését annak a politikának, amelyet évek óta ugyanaz a Bethlen István gróf és ugyanaz a Kállay Tibor innuguráltak, akik most újabb megváltást igérő eszmét, a szanálás gondolatát vetik fel. 

Szanálás.
Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy ez az egész terv, és az egész programm olyan jeligeszerüen hangzik, mint akár a kurzus, vagy antiszemitizmus, vagy más egyebek, amikkel négy éven át telittettünk. Szanálás. Ez gyógyítást jelent, gyógyítását az országnak. De lehet-e gyógyítani a testet azzal, hogy belevágunk a testrészekbe, hogy eret vágunk a karokon, a végtagokon s elfolyatjuk vérét. 

Salus rei publicae suprema lex – mondották a régiek és valljuk ennek igazságát mindannyian. Ám mi a salus rei publicae? Semmi esetre sem lehet az adózó polgárok elvérzése, tönkretétele. Ez nem lehet. Az adózó polgárság vagyonbiztonsága az ország vérkeringése. Ha zavarok állanak be amabban, megakad a vérkeringés s elpusztul az ország az operáció közben. 

Ha gyógyítani akarjuk az országot, elsősorban egészségessé kell tennünk az adózó polgárok teherbiró képességét. 

A miniszterelnök állandóan hangoztatta, hogy csupán a külföldi kölcsön segítségével állíthatjuk talpra az országot, mi is ezt vallottuk. Vallottuk, tudtuk, mert ismertük szegénységünket. Hogyan képzelte azonban a kormány most egyszerre azt, hogy az elviselhetetlen terhek súlya alatt nem roskad össze a polgárság, mielőtt meggyógyulna az ország? 

Pénzügyi politikánknak az volt a hibája eleddig, hogy nem volt egészséges és egységes programmja. Fájdalommal látjuk ezt ismét ma is, mikor a kormány a kölcsönjavaslatokat a Ház elé hozza és félünk attól, hogy a szanálás közben meghal a beteg kezeink közt.