Az amoebák élősködői

A magasabbrendű állatok testfelületén, vagy testük belsejében egész sereg különböző állati és növényi élősködő található. Ezek az élősködők a gazdaállatnál mindig alacsonyabbrendű szervezetek. Mindezt tudva, önkéntelenül is felvetődik az a kérdés, hogy az egysejtű állati szervezeteknek, a véglényeknek s ezek közt is a legegyszerűbb lényeknek, az amoebáknak, vannak-e élősködői és miféle szervezetek azok?

Az amoebáknak az eddigi kutatások szerint már többféle növényi és állati élősködője ismeretes. Róluk szóló tudásunk elsősorban Dangeard érdeme, aki 1905-től kezdve több tanulmányban írta le azokat az élősködő baktériumokat, Micrococcusokat, amelyeket a Sappinia pedata nevű amoebában talált. Hasonló élősködő baktériumokat lelt Wenyon az egérben élő Entamoeba muris-ban és Nägler a parányi Amoeba limax-ban.

Fel lehetne ugyan hozni azt az ellenvetést, hogy ezek az élősködők egyéb gombafajok, vagy az ostoros véglények közé sorolható Sphaerita-fajok alakjai, de ez a dolog lényegén nem sokat változtat. Az 1919. év folyamán Dobell a vérhasokozó Entamoeba histolytica-ban kétségtelenül baktériumokra bukkant, Nöller pedig az Endolimax naná-ban talált hasonló baktériumokat, sőt még az Entamoeba coli cystáiban is lelt Diplococcusokat.

Az ilyen baktériumleletekből még kissé eldönteni, hogy azok táplálkozás alkalmával jutottak-e be csupán az amoebák szervezetébe, vagy pedig határozottan élősködők és legfeljebb nagy számukból, esetleg az amoebák testében történő elszaporodásukból és az amoebák tönkremenetéből következtethetjük ártalmas voltukat. Jellemző az is, hogy az amoeba testében feküsznek, s körülöttük vacuola képződik a sejtemésztésnek azonban mégis ellenállanak.

A többi élősködők életerejüket az amoebák testében megtartva ott elszaporodnak, az amoebákat, különösen magjukat megduzzasztják, felpuffasztják, vagy szét is repesztik, mások az amoebák test felületén okoznak alaki elváltozásokat, vagyis a szó szoros értelmében az amoebák betegségeit hozzák létre.

Így Dandeard és Penard a szabadban élő amoebákon (Amoeba porteus, A. ferricola, Pelomyxa palustris) talált olyan alacsonyabbrendű gombákat. Oomycetákat (Saprolegnia) és Zygomycetákat (Mucor-félék), amelyek közül különösen az utóbbiak az amoebák testfelületére is kiágaznak s alakjukat egészen eltorzítják. Ezeket a gombákat Dangeard Amoebophilus-nak nevezte el.