Ki a jó újságíró?

Mára tudtuk meg, hogy az egységes párt sajtóbizottsága kigondolt valamit, azaz nem gondolt ki semmit, csak felujitotta azt, amit gondolkodás nélkül is ki lehet találni, vagyis hogy a magyar sajtonak csak az a baja, hogy az ujságirók közt még nincs mindenütt numerus clausus és hogy a lapok azért nem közlik Zsitvay Tibor verseit, vagy Zilahy-Kiss Jenő tanulmányait, mert az újságirók nem végezték el a sajtófőiskolát.

Alapjában tudjuk, hogy ez nem is az egységes párt felfogása, mert a sajtóbizottság még nem az egységes párt, csak olyan magánalakulat az egységes párt kebelén belül, amilyen magánalakulat nem nagy baj, ha van, de jó, ha nincs. Végre is, mi, akik ujságirók vagyunk, néha elgondolkozunk, hogy mi hiányzik a legjobban az ujságiróknak és szerencse, hogy okos emberek kitalálták, mert másképp sohse tudtuk volna meg magunktól), hogy a numerus clausus, meg hogy nem végeztük el a sajtófőiskolát.

Vannak, akik ezzel ellentétben azt mondják, hogy az ujságirók gazdasági helyzete egyformán nyomoruságos, akár keresztények, akár pedig bent vannak abban a négy százalékban, amelyet nyilván kormánypárti zsidóknak engedélyez Eckhardt Tibor.

A sajtófőiskolát csakugyan meg lehetne csinálni, még pedig ugy, hogy csak egyetlen tárgyat kellene tanitani, azt, hogy miként védekezhetik a sajtó azok ellen, akik lapunk barátai-ból minedenáron a sajtó diktátorai akarnak lenni és miként lehet az ujságoknak olyan egységes sajtóközvéleményt csinálniok, hogy pártra, felekezetre és politikára való tekintet nélkül az ujságirók maguk csináljanak sajtópolitikát, mert ehhez ők értenek és ők fognak érteni akkor is, ha akármilyen okosakat találnak ki azok, akik azt hiszik, hogy az irninemtudás már kvalifikáció a sajtórendezéshez.