Téli elmélkedés a termékenység csökkenéséről

Gyakran szóba jött gazdaemberek közt, hogy a földek termékenysége csökkent a régihez képest.
S mig hajdan trágya nélkül, tökéletlen mivelés mellett is néha valóban mesés termések voltak, ma bizony a legjobb szántások segitségével s trágyázás alkalmazásával is bajos csak közepes termésre is szert tenni. A mi pedig annál nagyobb baj, mert a közterhek nagyon megszaporodtak, de a saját szükségletükre való kiadás is sokkal tetemesebb, mint hajdan volt, midőn az asszony maga fonta, szőtte a fehérruhának valót s még csak gyufára se kellett pénz, mert aczéllal, kovával ki lehetett csiholni abba a taplóba, a mit száraz fekete üröm leveléből maga dörzsölt mindenki. Sokkal olcsóbb volt a cselédbér, a napszám is.

De hát mindez már elmult.

A megszaporodott kiadások nem fogynak s a föld csökkenő termése csak nehezen birja már azokat fedezni. Azonban a tépelődéssel, aggodalommal nem messzire érünk, hanem feladatunk az, hogy a föld termékenységét növeljük régi erejére. De hogy? Erre nézve csak azt mondhatjuk, hogy a trágya szaporitása által. 

Mi történt ugyanis, mikor országszerte érezhetővé lett a kiadások nagy megnövekedése?

Az, hogy mindenki igyekezett mentől nagyobb területet bevetni, hogy igy több termése legyen. Ezért aztán felszántották a legelőket is, ugarról szó se lett, bevetették azt is gabonával. Ebből pedig természetesen az következett, hogy a marhatartás csökkent meg nagyon, mert nem maradt sem legelő, sem ugar, a min a jószág nyáron elélhetett volna, így aztán a trágya is nagyon megfogyatkozott s nem volt mivel kövériteni az egyre jobban kisoványodó földeket. A termések e miatt silányabbak lettek s az a hold föld, a mely hajdan 10-12 mázsájával is fizetett, most jó ha 4-5 mázsát ad.

Vannak, a kik azt mondják, hogy a trágyával se lehet ma már elérni a régi nagy terméseket.

Nem ám rossz és kevés trágyával. Mai napság ugyanis a jószág egész télen át sovány szalmán és kukoriczaszáron tengődik, attól pedig csak hitványa trágya származik és ha még e mellett kevés is, bizony könnyű megérteni, hogy kielégitő hatása nem lehet. 

---

Sok és jó trágya kell, ha boldogulni akarunk.

Sok trágya pedig csak is sok marhától várható, a melyeket nem szárazon és szalmán tartunk hanem jó takarmánynyal, a miből a jószág többet eszik, mint a hitvány szalmaféléből s a trágyájából is többet fog érni egy szerkérrel, mint amúgy kettővel. 

Aztán a szalmán, szárazon tengődő jószágról mit tapasztalunk?

Azt, hogy a tavaszra kelve csupa csont és bőr lesz, alig tud kivánszorogni az ólból, keservesen bírja a jármot, ha meg vásárra hajtjuk, fele árát sem igérik, mintha jól teleltettük volna. Igy aztán sem pénz, sem posztó. Sem a jószágtartásból, sem a gabonatermesztésből semmi haszon.

Hogy tehát változtathassunk ezen a helyzeten, annak csak is egy módja van:

az nevezetesen, hogy birtokunknak legalább egy harmadrészén takarmányt termeszszünk. Ekkor több jószágot birunk tartani, a melytől sok jó trágya származik, ezzel pedig kellőleg megkövéritvén a földet az a gabonák alá meghagyott kétharmad rész többet fog teremni, mint addig az egész termett.

Tegyük fel például, hogy van valakinek 30 hold földje.
Erről holdanként egyre-másra most 4-5 mázsát arat, vagyis összesen 120-050 mázsát. Ha pedig egy harmadrészen takarmányt termesztene s így gabonafélék alá csak 20 holdja maradna, akkor ha ezt a részt jó trágyaerőben birná tartani, bátran számithatna holdanként átlagban legalább 7-8 mázsára, vagyis összesen 140-160 mázsára, mert hiszen az uradalmaknál, a hol jól trágyáznak, nemcsak ilyen hanem ennél sokkal nagyobb termések vannak, a mint azt mindenki tudja s számtalan eset van rá, hogy mig a kisoványodott kis birtok pl. négy mázsát terem holdanként, a tőszomszéd, jó trágya erőben levő uradalmi földekről 10-14 mázsát is aratnak.

Aztán még számitsuk azt is, hogy 30 holdhoz sokkal több szántás, egyéb munka és vetőmag kell, mint 20 holdhoz.

A mi nagy különbség: 10 hold többszöri szántása, boronálása, aczatolása, learatása és a bele való tetemes mennyiségű vetőmag! Gondolkozzunk csak egy kissé rajta! 

---

Hát aztán még az a haszon a mi a jószágtartásból származik!

Bizonyára sokkal nagyobb lesz ez, mintha amúgy sovány állapotában gabona félével vetettük volna be azt a tiz holdat s annyi jövedelmet hoz, hogy azzal a megszaporodott kiadásokat fedezni lehet. Később pedig egyre jobb trágyaerőbe jutván a föld, a 20 hold után 180-200 mázsára is lehet számítani.
 
Természetes, hogy ez a dolog nem megy úgy egyszerre.

Mert a földeket nem birjuk olyan hamarosan áttrágyázni s eleinte, bizony a 20 hold egy része is soványon marad; meg a szükséges számu jószágot se birja sok ember egyszerre beszerezni, de nehány év rendbe hoz mindent s akkor aztán igazán gyönyörüség és szép hasznot hajtó lesz a gazdálkodás.
 
A mit elmondottam, példakép hoztam fel.

Ennek nyomán kiki a maga körülményeinek tekintetbe vételével megkezdheti eddigi gazdálkodási rendszerének módositását. A tervezgetésekre épen alkalmas idő a tél, mely hogy jól, vigan, megelégedés közt teljék el, minden gazdatársamnak szivemből kivánom.

Szántó Péter