A kender áztatása

A kender áztatásának tudvalevőleg az a célja, hogy kioldódjék az az enyvszerű anyag, mely a kender rostjait egymáshoz és a fás részhez ragasztja.

Az áztatáshoz legmegfelelőbb a tiszta meszet és vasat nagyobb mennyiségben nem tartalmazó lágy víz, melynek hőmérséklete legalább 14-15°C. Igen jól beváltak a direkt e célra épített áztató medencék, melyek kb. 400 négyszögm. területűek, 1-1.30 méter mélységűek és betonfenekűek.

A medencék fenekébe szélességben 3-4 méter és hosszúságban 1.5 méter, távolságra 3 méter hosszú pilotákat kell a földbe verni, melyekhez a kendert lenyomó kötő- és csatlógerendákat lehet erősíteni.

Hazánk némely vidékén már kisgazdák szövetkezeti úton készíttettek ilyen áztatót. Az illetékes kultúrmérnöki hivatal díjtalanul elkészíti a kenderáztató tervét és költségvetését.

Az áztatóba helyezett kenderre annyi vizet kell bocsátani, hogy a víz azt egy arasznyira födje. Ha a víz melegebb és ha kevés meszet tartalmaz, akkor előbb kiázik a kender. Gyorsabban megy a vékony és puha kender kiázása is. Nyáron 3-4, ősszel és tavasszal 6-10 nap szokott szükséges lenni a teljes kiázáshoz. Túlhosszú ideig áztatott kender fehérebb, de szakadékonyabb rostot ad.

Cserháti szerint a kellő kiázottság jelei: a vízből gázbuborékok nem, vagy csak ritkán szállnak fel, a rost pedig a nedves szárról egész hosszában lehúzható anélkül, hogy elszakadna.

A mellékelt kép a rácalmási uradalom természetes áztatóját ábrázolja.
Ez egy völgynek alján fekszik és egy forrás vizének völgyzárógáttal való összegyűjtéséből képződött. Belefogadóképessége 1000 métermázsa száraz kenderkóró. Terjedelme 1 1/2 kat. hold. Mélysége két méter. Vize levezethető.