Az esztendő utolsó napján végezzünk csak számadást.
Magyar földön sok baj érte a földmívelő polgárt. Pénzünk romlott, a drágaság emelkedett. A termés rossz volt; se bor, se búza nem lett. Megkezdődött a komoly adófizetés.

Bizony sokan panaszkodnak jogosan, hogy igazságtalanul több volt rájuk kivetve, mint a szomszédjukra. Még jó időbe telik, míg az adókivetés terén rend lesz.

De a sok baj mellett javulás is van már.
Pénzünk romlása és ezzel a drágulás az esztendő derekán megszűnt. Megint van becsülete a pénznek és a munkának.

Újra visszatér a rend és béke.
Tizennégy vöröst kivezettek az ország házából, mert duhajkodtak s nem engedelmeskedtek a törvénynek. Reméljük a helyzet állandó javulását. Ilyen a mi Szilveszterünk.
 
Messze Oroszországban is Szilveszter közeledik.
Olvassuk az oroszok idei esztendejéről a számadást: A harkovi vöröshadsereg parancsnoka a kommunista hivatalos lapban számol be az esztendőről.

Csak egy mondatot ragadunk ki belőle.
„A lefolyt esztendőben — úgymond — tizennyolcezer földmívesnek tömtük be a száját homokkal, hogy örökre elnémultak, mert elégedetlenkedni mertek.”

Halljuk, hogy egyik-másik magyar faluban még földmívesek is akadnak, akik a vörösök szervezetébe lépnek. Hát ilyen világot akarnak? Hát nekik jobb az orosz helyzet, mint a magyar?!