A Ripka-féle „olcsósági hullám”

Minden megdrágult az olcsósági akció óta

Körülbelül három hónapja, hogy Ripka Ferenc, a főváros gázműveinek igazgatója arra a kettős feladatra vállalkozott, hogy egyrészt letöri a drágaságot, másrészt pedig magasra emelkedve az általa útnak indított olcsósági hullámon megteremti az egységes polgári frontot.

Az a taktikai összefüggés, mely Ripka Ferenc kormánybiztos programjának két sarkalatos pontja között mutatkozott, már eleve bizonyos tartózkodásra kellett, hogy indítson minden elfogulatlan bírálót, mert súlyos gazdasági problémáknak megoldása politikai sakkhuzásokkal egybekapcsolva nehezen képzelhető el. 

Most három hónap eltelte után időszerű, hogy tárgyi adatok alapján közszemlét tartsunk, miképpen sikerült Ripka Ferenc kormánybiztos olcsósági akciója, összehasonlítva a közszükségleti cikkeknek augusztusi és novemberi árait. 

Ebből az összehasonlításból kiderül, hogy az olcsósági akció megkezdése óta a tojás 1500 koronáról 2500 koronára, a tea vaj 80.000 koronáról 100.000 koronára, a tehén túró 10.000 koronáról 22.000 koronára, a sovány túró 7000 koronáról 14.000 koronára, az ementáli sajt 68.000 koronáról 90.000 koronára, a disznósajt 50.000 koronáról 55.000 koronára, a kolbász 54.000 koronáról 64.000 koronára,a zsírszalonna 37.000 koronáról 40.000 koronára drágult, s emelkedett – bár lényegtelenül – a lisztnek és kenyérnek ára is. 

Az áraknak hozzávetőleges stabilizálódása csupán a boroknál mutatkozik, s a kormánybiztos erélyes közbelépésének kell tulajdonítanunk azt is, hogy a tej ára literenként 200 koronával csökkent. 

Ezek az adatok szemléltető módon igazolják, hogy a kormánybiztos mennyire felelt meg a személyéhez fűződő várakozásoknak, s szomorú elégtételül szolgálnak azoknak a szakembereknek, akik évek óta hangoztatják, hogy a drágaság problémáját nem lehet diletáns ötletekkel megoldani.