Drótnélküli telegráfia

A drótnélküli telegráfiában érkező jeleket rendesen telefonnal fogják fel. Így a gyakorlott hivatalnok percenkint 30 szót tud felvenni, ha minden szót átlag öt betűből állónak számítunk Gyorstelegráfiáról akkor beszélünk, ha a közölt szavak száma ezt a határt felülmúlja. Ilyenkor a felvétel természetesen nem telefonnal történik, hanem különleges írószerkezettel. Ennek a feladatnak megoldásában a drótnélküli telegráfia megelőzte a közönséges telegráfiát.

Mióta 1922 májusában Nauen és Sayville közt az érintkezést percenkint 126 szóig sikerült fokozni és 100 szót nemcsak alkalomszerűen, hanem állandó és biztos üzemben is el lehet érni azóta a drótnélküli gyorstelegráfia ügyét megoldottnak lehet tekintetni. Jelentőségéről nem kell sokat beszélnünk.

Egyrészt a nagy állomásokat, melyeknek felállítása és fenntartása tetemes költséggel jár, jobban ki lehet használni és így működésük gazdaságosabb lesz, másrészt zavar esetén, ami az érintkezésben akár idegen állomások részéről, akár légköri eredetű hullámok miatt elég gyakori, a hiányosan, felvett részeket azonnal meg lehet ismételtetni

Nyilvánvaló, hogy a gyorstelegráfia csakis csillapítatlan hullámokkal lehetséges A MORSE-féle abc pontja ugyanis körülbelül 1/300 másodpercig tart. Ha a hullámok nem folytonosak, hanem hullámcsoportok hagyják el a jeladó antennáját és az egymás után következő hullámcsoportok között mindig szünet van, mint a szikrával dolgozó jeladóknál, akkor könnyen megtörténhetik, hogy a rövid ideig tartó pont a hullámzás szünetébe esik és így a felvevőhöz egyáltalában nem jut el.

Ez a betűket megváltoztathatja és így zavart okoz. De a csillapítatlan hullámok követelményét már régóta ki lehet elégíteni. Három, lényegében különböző módszerünk van folytonos hullámok keltésére: a POULSEN-féle ívfény, a gyors váltakozású generátor és az elektroncső. Mind a három eljárást Közlönyünk már részletesen ismertette.

A POULSEN-féle eljárást már 1908-ban alkalmazták gyorstelegráfiára és bár 260 km távolságban 150 szót tudtak percenkint közölni, a gyakorlatban mégsem honosodott meg. Ennek az a legfőbb oka, hogy az ívfénnyel lehet ugyan olyan rezgéseket kelteni, melyek a közönséges drótnélküli telegráfia számára elég állandóak, de a gyorstelegráfia fokozottabb követelményeinek nem felelnek meg.

Az elektroncsöves rendszerrel szintén kísérleteztek 1919-ben Königswusterhausen és London között 7.5 kilowatt antennaenergiával, de az elektroncsöves jeladó most még csak középnagyságú állomásokon válik be; olyan nagy állomásokon, amelyeken gyorstelegráfiáról szó lehet, még nem elég gazdaságos. Ilyen állomások rezgéseit csak gyorsváltakozású generátorokkal lehet kelteni.

Arra természetesen nem gondolhatunk, hogy a jeleket kulcs lenyomásával adjuk, mert így a kívánt gyorsaságot nem érhetjük el. Mint a kábeltelegráfiában is, ha az érintkezést gyorsitani akarjuk, a közlendő szöveget átlyukasztással papirossávra írjak és külön jeladó géppel továbbítják.