Olyan vagyok, mint egy szegény eb… Egy óra Isadora Duncan-nél

Berlin, január 8.

Egy kétes hirü szálloda második emeletén lakik Isadora Duncan, az egykor hires és ünnepelt tánocnő, aki először táncolt mezitláb a szinpadon. Amikor a portásnál érdeklődünk, meglepő választ kapunk:

- A hires táncosnő? Mit keresne nálunk! Talán tévednek az urak.
Azonban álhatatosan ismételjük, hogy Isadora Duncannak itt van a lakása, mire a portás előveszi a vendégkönyvet, hogy bebizonyitsa igazát. A sok név között megpillantjuk a következőt: Y. YIESSENIN – Moskau. Rámutatunk. Ez Duncan. A portás káromkodik, majd hozzáteszi: - Ez ugyan nem Duncan, de ha Önöknek tetszik… Lizi… - átkiálltott egy kislányért - … Lizi, vezesd az urakat a hóbortos szovjetmamához!

A második emelet egyik ajtaján kopogtatunk. Semmi válasz. Lizi lenyomja a kilincset és a nyitott ajtón keresztül meglátjuk Isadora Duncant, amint egy halom papiros között turkál az asztalon.
- Isadora Duncan müvésznőt keressük – mondjuk- mire ő elénk jön és furcsán néz reánk.
- Hogy találtak rám! Álnéven lakom itt, mert meg akartam menekülni a sok zaklatástól.
A táncosnő nagyon megöregedett. Ősz szálak libegnek a frizuráján, az arcán erős, határozott ráncok keletkeztek, de mikor szemeink a lábaira tévednek, ráismerünk a művészlábra, amely kicsiny és formás még ma is.

- Most szükségem van önökre, mert mindenki megvetett és itthagyott engem. Yessenin a férjem neve, akitől pedig nem képes leszabaditani a sors. Mikor már mindent elveszitettem feleségül mentem Sergius Yessen-hez, az ismert orosz iróhoz.
Itt sirni kezd.

- És Sergius otthagyott engem, a Kaukázus hegyei közé ment, beállt rablóvezérnek. És mindezt a költészetért. Époszt akar irni a rablókról, de mindent saját maga akar kitapasztalni. A prakszis. Ez a fő nála, miközben éhen halok.
- Miért nem válnak el? – kockáztattuk meg a kérdést. – Isadora Duncan fényképet vesz elő a böröndjéből és darabokra tépi.

- Nem tudok szabadulni tőle. Nálunk Oroszországban az a szokás, hogy a válókeresetet déli tizenkét óráig kell benyujtani, amit még aznap délután elintéznek. De azt a gazembert nem lehet délelőtt a válást intéző biztoshoz „becitálni”, mert amig otthon van, következetesen minden éjjel olyan részegen hozzák haza, hogy másnap délig nem tud felébredni. Ha a szovjethatóságok tizenkét óra után állapitják meg a válóperes zárórát, akkor már rég elváltam volna.
- Mi a valódi oka annak, hogy közrebocsátja az Önhöz irt magánleveleket? – kérdeztük.
A táncosnő hevesen válaszolt:

---

- Sirtam, könyörögtem mindenkinek, segitsenek rajtam, mert nyomorgok. Azok, akik tizenöt-husz évvel ezelőtt a lábaimnál térdepeltek könyörögve, hogy csak rájuk nézzek, akik életüket és vagyonukat adták volna egy csókomért – még arra sem méltatnak most, hogy némi kis pénzösszeget adományozzanak nekem. Volt, aki levelében mindenről lemondott értem – ma süket és vak, ha rólam van szó. Méltó bosszut akartam. Nyomorban voltam és két mód kinálkozott a pénzszerzésre. Az egyik, hogy eladom párisi házaimat.

Szerencsétlenségemre a francia kormány lefoglalta azokat. A másik, hogy eladjam a mintegy ezer darabból álló levél-gyűjteményemet a legtöbbet igérő kiadónak. Ez a bosszum is egyuttal. Nincsen semmi meggondolnivalóm. Tudatában vagyok annak, hogy sok embert fogok ezzel kompromittálni, hogy ez, meg az a család kellemetlenül fogja érezni magát, de ez ma már nem érint engem. Isadora Duncan, a berlini szálloda kopott szobájában ül és csendesen, lemondóan meséli el életének két legborzalmasabb pillanatát:

- … Páris … mentem az utcán … két csodaszép gyerekemmel … és rájuk rohant egy autótaxi … meghaltak … Háboru, megvádoltak, hogy kém vagyok, mert végezni akartak velem… 1919. Athén … Pár évvel ezelőtt mint az őrült táncoltam a népnek … Venizelosért … a görögök őrjöngtek az utcán és tépték rólam a ruhát…

Ma pedig olyan vagyok, mint egy szegény eb….
Uj életet nem kezdhetek …Amerika a lehetőségek hazája kitiltott…
Az egykor világhirü táncosnő összetört, csalódott asszonnyá változott:
- … A szinpad meghalt számomra, de én ennek dacára még sokszor fogom döngetni lépteimmel.
Értesülésünk szerint Isadora Duncan, január végén táncestélyt ad Budapesten és hat nagyobb vidéki városba is ellátogat.
B.D.