|
Ünnepi tüntetés a makacs öregek ellen - A Comédie Francaise botrányos Moliere-előadása
Páris, 1925 jan. 18. Most történt meg elsőizben, hogy a Comédie Francaise előadását pisszegés, füttyszó, székcsapkodás, orditozás: botrány zavarta. És ez a botrány éppen a francia nemzet legünnepélyesebb szinházi előadásán tört ki, amikor a Comédie Francaise alapitójának, a francia szinészek és irók mindenkori mesterének, Johannes Moliere születésének háromszáznegyedik évfordulóját ünnepelték. Tout-Páris elcsendesedett: megkezdődött az előadás. A szinpadon lejátszották a Scapin fufangjai egyik felvonását, azt amelyikben a hires gálya-jelenet van. Ez is tradició: a diszelőadáson a leghiresebb, legklasszikusabb Moliere-vigjáték, a Képzelt beteg kerül szinre. De a Scapin gályajelenete sohasem hiányzik a programmról, mert ezzel dokumentálják, hogy nem igaz a plágiumvád, melyet e részlet miatt emeltek Moliere ellen. Cyrano Savinien barátai s amely Rostand drámájában is szerepel. A Scapin furfangjaiban, különösen a vidám és kedves Marie Leconte aratott sikert. Kezdődött a második rész. A képzelt beteg első felvonása után ugyanis a Cérimonie, a nagy felvonulás, az avató-jelenet keretében. Mikor Argant felavatják az orvosi karba, a szinház tagjai párosával lépnek a szinpadra, pálmát helyeznek a Moliere-buste talapzatára és azután a lépcsőzetesen emelkedő padok felé mennek, hogy helyeiket elfoglalják. Ekkor szokta megtapsolni a közönség a kedvenceit. Alig kezdődött meg a felvonulás, mindenki tudta, hogy szokatlan tüntetésekre van kilátás. A mellőzött fiatalokat, akiknek tehát még valójában alkalmuk sem volt arra, hogy tehetségüket bebizonyitsák, zajos tapsok fogadták. A publikum egyik része a fiatalságot ünnepelte. Már ez is furcsa volt, de a botrány csak akkor kezdődött, mikor az idősebb tagok megjelentek. A földszint hátsó soraiból és az erkélyekről felsivitott a fütty!... Ilyen tombolást még a Montmartre sem látott. Mindenki felugrott. A konzervativ gondolkodásu emberek rátámadtak a tüntetőkre. Azok nem hagyták magukat. Taps és fütyülés, helyeslés és fenyegetőzés hangzott a színpad felé, ahol tovább tartott a felvonulás. Végre a szinpadra lépett Silvain, a Comédie Francaise, érdemekben megőszült doven-ja s vele együtt a fiatal Albert Lambert. A fiatalok barátai Lambertet ünnepelték, az ellenpárt Silvaint. Tombolt az egész nézőtér, de a fiatalok jobban győzték hanggal és a dovent lepisszegték, kifütyülték, lehurrogták .
Moliere szobra előtt. Drámai pillanat volt. Az ősz művész halotthalvány lett az inzultusra. Lambert odasietett hozzá s mintegy bocsánatkérően nyujtotta felé a kezét. A közönség egyik része frenetikus tapsba kezdett, de a fütyülők sem hallgattak. Silvain mélyen megbántva sarkon fordult és elhagyta a szinpadot. A fiatal szinészek követték. Mindenki azt hitte, hogy az előadást nem folytatják. De bizonyítékául a társulatot összefogó nagyszerü fegyelemnek, ismét felvonták a függönyt. Igaz, hogy komolyabban nem játszottak és nem hallgattak még Moliere előadást, mint ezt.
Előadás után az a vélemény alakult ki, hogy a tüntetés mindenképpen helytelen volt, mert megsértette a Comédie Francoise tekintélyét. Azonban elismerték hogy az öreg szinészek provokálták a botrányt. A szinész elégedjék meg azzal, hogy tehetsége a közönség előtt bontakozik ki és elérve a csucsot, engedje át a teret a fiataloknak. Roskadó nagyságokra nincs szükség a szinpadon. |