A tüsszentés, köhögés és beszéd alkalmával a szájból kirepülő cseppecskék fertőző volta 2.

Seiffert kissé vízszívó papirost 2%-os ferroszulfát-oldattal kent be és megszárítás után erre vékony rétegben finom porrá tört vörös rézlúgsót dörzsölt rá. Az ilyen papiros, mihelyt a legcsekélyebb nedvesség éri. megkékül, ezért a köhögő, tüsszentő, vagy beszélő embertől különböző távolságban elhelyezve, e papiros segítségével könnyen és biztosan megállapítható a szájból kirepülő cseppecskék távolsága, száma, nagysága, szét-szóródásának foka stb.

A nagyszámú kísérletekből a következők derültek ki; A beszédnél — a beszéd módjától függően — a cseppecskék átlag 25 cm-nyire jutnak el. Tüsszentéskor a cseppecskék legtöbbje 1.25 méter távolságra kerül; egyesek azonban 3-5 méterre is elrepülhetnek.

A köhögéskor kiköhögött cseppecskék száma igen változó; függ a köhögő ember nemétől, korától, erőbeli állapotától, fekvő, ülő, vagy álló helyzetétől és a napszaktól. A cseppecskék zöme csak 30—35 cm-nyire sodródik el s eljutásuk legnagyobb távolsága 1.5 méter. A " cseppecskék legnagyobbrészt 0.1—0.5 milliméter átmérőjűek; legnagyobbak a szájcseppek (0.5 cm) és legkisebbek a bronchialis cseppek (0.01 milliméter).

A cseppecskékben levő kórokozót az ember vagy közvetetlenül belélekzi, vagy a kórokozó a cseppecske beszáradása után a porral a levegőbe jut. Az is gyakori, hogy a cseppecskék a különböző tárgyakon elkenődnek és így közvetve fertőznek, amit pl. szépen bizonyít, hogy a leghigiénikusabb viszonyok között élő beteg ruhájából, szőnyegéből kiporolt porban sikerült a gümőkór bacillusát kimutatni.

Az eddig végzett vizsgálatok alapján a cseppecskés-fertőzés megelőzésére az eddigieknél jobban kellene ügyelnünk s a betegeknek nem a zsebkendőjükbe kellene köhögni, hanem fertőtlenítő anyagba mártott szűrőpapirosba vagy vattába, melyet el kell égetni. A ruhanemüeket is legelőször fertőtlenítő anyaggal kell lekefélni és csak azután oly helyen kiporolni, ahol gyermekek nem tartózkodnak.

Dr. G. S.