A málna-tenyésztésről

Kellemetes izű, ugy házi használatra nagyon jó, mint piaczon is keresett gyümölcs a málna.
Azonkivül bokra termékeny és költséges gondozást nem kiván. Mindezen előnyei mellett is ritka helyen termesztik ezt a hasznos növényt nagyobb mennyiségben, inkább csak fák alatt, keritések mellett tenyésztenek belőle néhány bokrot s azt sem részesitik abban a – máskülönben csekély – gondozásban, a mit mindenesetre megkiván, ha azt akarjuk, hogy ne csak sok, hanem szép, nagy és izletes gyümölcsöket is teremjen.

Hogy a málnát minden gondozás nélkül egészen magára hagyják, annak oka az, mert erdei vad növénynek tekintik, mely magától is terem.

Pedig hát ez nagy tévedés, mert teremni terem ugyan a málna félig elvadult állapotban is, csakhogy sokkal kevesebbet és apróbb szeműt, mint rendes gondozás mellett, a miért a piaczon is vajmi keveset adnak, vagy egyáltalán meg sem veszik. Innen van az, hogy például a fővárosi gyümölcskereskedők és czukrászok gyakran a külföldről kénytelenek a málnaszükségletüket beszerezni, mert itthon czéljaikra alkalmas terményt nem kapnak. Pedig mennyi alkalmas hely van hazánkban, a melyről tán semmivel se lehetne annyi hasznot nyerni, mint épen a helyesen eszközölt málnatermesztéssel. Kivált a nagyvárosok közelében fekvő területre nézve áll ez.

A málna, kivéve a tulságos laza és száraz homokot, ugyszólva minden talajon tenyészik.

Azt azonban nem kell hinni, hogy az árnyékot szeretné, mint általában tartják. Csak tűri az árnyékot, de épen nem kedveli s ilyen helyen sem sok, sem szép és izletes gyümölcsöt nem terem, gyakran pedig leférgesedik. Igazán jól világos, nyilt, napjárta helyen tenyészthető a málna, sőt még sorait is lehetőleg éjszakról déli irányba kell ültetni, hogy ilyenformán a nap fénye annál jobban bahatolhasson a bokrok közé. 

---

A megforgatott, - rigolozott –talajban, mint valamennyi fa és bokor, ugy a málna is jobban tenyészik, mintha csak egyszerűen gödörbe ültetjük.
Ha tehát uj málnatelepet szándékozunk létesiteni, ugy legelőbb is a kijelölt területet, mintegy félméternyire a szokásos módon megforgatjuk, vagyis rigolozzuk. A talaj megforgatása és a felület elegyengetése után az egész területet bőven meghordjuk  jó korhadt trágyával, melyet ha egyenlően elteritettünk, akkor az egész területet egy jó ásónyomra ismét felássuk, ügyelvén azonban arra is, hogy a trágyát a földdel jól összevegyitsük.

Az ültetést ugy eszközöljük, hogy az egyes sorok 1 – 1 ½ méter távolságra legyenek egymáshoz.

A tő-távolság pedig sohse legyen kevesebb 50-70 centiméternél. Sűrűbben ültetni nem tanácsos. Az elültetett töveket mindjárt jól meg kell öntözni, ezenkivül pedig az ültetés után a termővesszőket is lemetélni, még pedig a föld felett 6-8 centiméter magasságban és pedig mellőzzük az első évi termést azért, hogy igy az ültetett tövek jobban kifejlődhessenek. Jobb az uj ültetéshez a jó erős gyöksarjakat felhasználni, melyeket szintén ugy vissza kell metszeni az első évben, mint az előbbieket. Ha a nyár folyamán, de még inkább a nyár elején előtörnek a számos gyöksarjak, ezekből az első évben csak egyet vagy kettőt fogunk meghagyni, még pedig mindig a legerősebbet; a többit, a mint azok mutatkoznak, azonnal eltávolitjuk. Az ezután következő években is csak 2-3, a legerősebb termőhajtást engedhetünk kifejlődni, melyeket tavasz elején ajánlatos kissé visszakurtitani is; a fölösleges fattyuhajtásokat ezután is mindjárt elpusztitsuk, nehogy a megmaradottaktól elvonják a tápanyagot. A termőhajtásokat, mihelyt nincs mit szedni róluk, még a nyár folyamán ugyancsak tőben le kell megtélnünk. A további nyári kezelés annyiból áll, hogy a málnatelepet párszor felkapáljuk és mindenféle gyomtól tisztántartjuk.

A telepünket az elmondott kezelésen kivül évente őszszel vagy tavaszszal jó korhadt trágyával is meghodjuk, a mit aláásunk.
Igy kezelve telepünket, az kellemes izű és nagy gyümölcsöt bőven fog teremni.