Az exotikus valuták csődje

A koronaromlás idején, amidőn a magyar korona teljesen elvesztette értékmérő jelentőségét, az egyes gazdasági ágak a legkülönbözőbb módon igyekeztek gazdasági érdekeik megvédése céljából a koronaromlásból származó károk elől menekülni.

A kereskedelmi szakmák, amelyek áruikat külföldi valutáért vásárolták, üzleti számításaik alapjául legszívesebben az illető külföldi valutát állították be. 

A mezőgazdasági termelésben a stabil és megbízható értékmérőt bizonyos gazdasági terményekben, rendszerint búzában, vagy rozsban állapították meg, voltak azonban egyéb exotikus értékmérők is, amelyek azonban szélesebb körű alkalmazást nem nyertek. 

Ezeknek az értékmérőknek a gyakorlati alkalmazását nagyban megnehezítette az a körülmény, hogy a kormány a magyar koronának, mint értékmérőnek, kiküszöbölésében a hazai pénzegység megbecsülésének hiányát látta és ezért nemcsak a közhatósági elismerést tagadta meg ezektől a valutáktól, hanem büntetés terhe mellett tette kötelezővé a magyar korona használatát.

Így nemcsak telekkönyvi feljegyzéseket nem engedett bekebelezni, hanem külön rendeletet is hozott, amely a szokott egyoldalúsággal a kereskedők részére a magyar koronában való számlázást kötelezővé tette. 

A gazdasági szükségszerűséget azonban rendeletekkel megmásítani nem lehet és így minden tiltó rendelkezés dacára is meghonosodtak azok az üzletkötési formák, amelyeknek alapjául vagy valamely idegen valuta, vagy pedig valamely mezőgazdasági termény szerepel. 

Az idegen valuták alkalmazását az aranykorona alapulvétele, még inkább pedig a magyar koronának hónapok óta tartó állandósága és fedezettsége feleslegessé tette, a mezőgazdaság azonban nem tudott ily gyökeresen szakítani kedvenc számítási módjával, a búzavalutával és az még ma is szokásban van. 

Elkövetkezett azonban az amerikai búza hossz, amely a búza egyoldalú horribilis áremelkedését hozta magával, aminek következtében erről az értékmérőről is kisült, hogy alkalmatlan valuta, sőt sokkal szeszélyesebb és kiszámíthatatlanabb, mint azok a pénzegységek, amelyeknek stabilitását jól fundált jegyintézet garantálja.


Mint ilyenkor mindig történni szokott, valamelyik fél kedvezőbb, a másik pedig kedvezőtlenebb helyzetbe kerül, mint ahogy a felek a megállapodás alkalmával tervezték, s érthető az is, hogy a kedvezőbb helyzetbe került fél ragaszkodik a pillanatnyi konjunktúra által számára előállt előnyökhöz, a másik fél pedig a formaszerinti megállapodásnak a szerződési szándékkal ellentétbejutását vitatja. 

Ez az ellentét a rúgója annak a harcnak, amely a földbérlők és a bérbeadók között Magyarországon is kitört és amelyből kifolyólag a földbérlők érdekképviseletei most a kormány közbelépését sürgetik. 

A gazdasági közvélemény érdeklődéssel várja a harc fejleményeit, amely remélhetőleg végleg le fogja zárni az exotikus valuták korszakát, s amelynek eldőlte után az immár stabil magyar korona a gazdasági élet egész területén ismét átveszi egyedüli uralmát.