A magyar közgazdasági életnek őszintén nagy gyásza van.
Ullmann Adolf bárót vasárnap délelőtt temették el a politikai világ és a közgazdasági élet olyan impozánsan kegyeletes részvétele mellett, mely szinte páratlanul áll s amely a legbeszédesebb bizonyítéka annak a páratlan becsülésnek és szeretnek, mely Ullmann Adolfot életében körülvette s mely utolsó útján is elkisérte. 

Hatvanhét éves volt.
Erejének és munkakedvének teljességéből ragadta ki a halál. Bár egy évekkel előbb történt vasúti szerencsétlenség megtörte szervezetét, hosszú időn át győzedelmesen diadalmaskodott akaratereje betegségén. 

Ullmann báró élete a munka jegyében folyt le.
Az alig 18 éves fiatal Ullmann annakidején mindjárt a Hitelbanknál nyert elhelyezést. Kornfeld báró, a bank akkori elnökigazgatója rövidesen felismerte a fiatal és ambiciózus Ullmann Adolf nagy értékét és maga mellé vette. Ullmann férfias lendülettel vetette magát a munkába s egymásután aratta pénzügyi sikereit, amelyek pályáján nagy ugrásokkal vitték előre. Kornfeld halála után a még akkor fiatal Ullmann vette át örökét a bankban, hol megszakítás nélkül 50 évet töltött szakadatlan munkában. 

Ullmann Adolf a gazdasági életben – mint magánéletében is – a puritán konzervativizmusnak volt a harcos katonája. És ezt a konzervativ gazdasági politikát vitte be a Hitelbank életébe is. Sohasem tudott megalkudni a felszínes konjunktura politikával és mikor a nagybankok is intenziven kezdtek jövedelmezőbb áruüzletekkel foglalkozni, csak nehezen volt rávehető, hogy a Hitelbanknál az áruüzletet engedélyezze. 

Tisztviselői rajongásig szerették.
Ő, aki legelöl kezdte a bankpályát és maga szorgalmával küzdötte fel magát a pénzfejedelmek sorába, mindig első kötelességének tartotta, hogy tisztviselőiről gondoskodjék. 

Politikával sohasem foglalkozott.
Tudatában volt, hogy hivatása egész embert kiván s ezért szertelen politikai ambiciók sohasem fűtötték. 

Munkássága és hatalmas pénzügyi alkotásai mégis felé irányították a legmagasabb körök figyelmét. Ferenc József király előbb nemesi rangra emelte, kevéssel utóbb a főrendiház tagjává nevezte ki, majd a báróságot adományozta nagy, nemes és emberbaráti munkássága elismeréséül. 

Az utóbbi években sokat betegeskedett, de alkotó erővel dolgozott és nemes életét hivatása és családja közt osztotta meg, akiket egyformán szeretett s akik ma a vigasztalás reménye nélkül gyászolják elhunytát.