A Bud János pénzügyminiszter által beterjesztett appropriációs javaslat egyik szakasza felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a Postatakarékpénztár a beraktározási üzletágat, a nyilvános vámraktárt és a nyilvános árverések üzletszerü megtartását üzletkörébe felvehesse.
Ha a Postatakarékpénztár a maga felgyülemlett forgótőkéjét a kereskedelemre is hasznos vállalatok létesitésére forditja, ez ellen a kereskedelemnek lehet legkevésbbé kifogása, sőt e kezdeményezést örömmel kell üdvözölnie. A legélesebb harcot kell azonban bejelentenünk minden olyan terv ellen, a mely a kereskedelem müködési körét csorbitja és az állam hatalmas anyagi eszközeivel a kereskedelem tevékenységét elnyomja.
Az appropriációs javaslatnak az a szakasza, amelyről most emlitést tettünk, már régebb idő óta előkészitett megbeszéléseknek és tanácskozásoknak az eredménye, amely tanácskozásokat a minisztérium teljesen titokban, az érdekképviseletek meghallgatása nélkül folytatott le, és amelyen ennélfogva a kereskedelem tiltakozása nem is juthatott szóhoz.
Csak most, az appropriációs javaslat beterjesztésekor pattant ki, hogy a Postatakarékpénztár elnöke már kész rendelettervezetet dolgozott ki, amelynek a beraktározási üzletágra vonatkozó rendelkezései ugy intézkednek, hogy az állami beraktározási vállalat kereskedelmi árucikkeket is elfogadhat beraktározásra és azokat a fél kivánságára az árverési csarnok utján nyilvános árverésen el is adhatja.
A Postatakarékpénztár elnökénél, Baross Gábor államtitkárnál, a hét végén értekezlet volt, amelyen a Postatakarék által felveendő árulombardhitel szervezését tárgyalják. Az értekezleten a pénzügyminisztérium és a Postatakarékpénztár képviselőin kívül résztvettek még Kuncz Ödön dr. egyetemi tanár, Székely Arthur és Kemény Dezső dr. kamarai titkárok.
Megállapodás szerint a Postatakarékpénztár beraktározási vállalata át fogja venni az állami beraktározási vállalatot és árverési csarnokot. A változás tehát lényegében abban az igen fontos különbségben fog állani, hogy amig eddig az állami árverési csarnok csupán használt tárgyak árverésével foglalkozott, addig a Postatakarékpénztár kereskedelmi cikkek beraktározásával és árverezésével is fog foglalkozni, vagyis átveszi azoknak a vállalkozásoknak a szerepét, amelyek különösen a butor- és a szőnyegszakmában a tömeges és gyors vásárlásra ingerlő eladási módozatokra vonatkozó tilalom kijátszásának céljából nyultak eddig a beraktározással kapcsolatos árverések eszközéhez, valamely szinleges hitelezési, vagy előlegezési ügyletet használván fel takaróul.
Normális gazdasági viszonyok között sem engedhető meg, hogy a tömeges kiárusitásnak ezt az eszközét állami szervek programjukba iktassák, annál kevésbé engedhető ez meg most, amikor a fogyasztóképesség nagymértékű csökkenése folytán az egész ipar és kereskedelem nagy és sulyos gazdasági válsággal küzd.
Reméljük, hogy a kereskedelem tiltakozására a Postatakarékpénztár lemond arról a tervéről, hogy kereskedelmi árucikkek üzletszerű árverezésével foglalkozzék.
