Mi emészti fel a 22 milliárdos kisipari támogatást?

– Ismét rajtunk keresztül, de hozzájárulásunk nélkül –

Az Iparosok Országos Központi Szövetkezetével kapcsolatos ujsághirek és a különféle gyüléseken elhangzott felszólamlásokkal kapcsolatban megkérdeztük a magyar ipartestületek vezetőjét, Pálfy Dánielt, hogy nyilatkozzék, mennyiben felel meg az „IOKSz" a hozzá füzött várakozásnak, amelynek müködéséhez az iparosság annyi reményt füzött. 

Pálfy a feltett kérdésekre a következőképpen nyilatkozott:

– Megalakulásától kezdve figyelemmel kisérem az „IOKSz" müködését, amelyhez, a magyar kézmüvesiparosságnak a legszebb reményei füződtek. Sokat harcoltam magam is, hogy az „IOKSz” megfelelő támogatásban részesüljön és müködését minél előbb megkezdhesse. 

– Közremüködtem mint nemzetgyülési képviselő, amikor Emich Gusztáv akkori kereskedelemügyi miniszter az első törvénytervezetet benyujtotta az „IOKSz” törvényesitésénél. Jól emlékszem, hogy ennek a törvénytervezetnek az alapelve az volt, hogy a kormány az „IOKSz"-on keresztül fogja a kézmüiparosságot anyaggal, szerszámmal, hitellel és munkával ellátni. 

– Az „IOKSz” nem egészen jól indult. Hadik János gróf elnökké választása azonban rendszerváltozást is jelentett és sok tekintetben szolidabb alapokra fektette ezt a hozzánk közel álló intézményt. 

– Hadik gróf szüntette meg az igazgatók autóit és távolitotta el a nem oda való vezetőket.
Nagy hálával tartozunk az uj elnöknek, mert az ő puritán jelleme, ügybuzgósága és ügyszeretete segitette elő ügyünket és éppen ez az ügyszeretet jogosit fel engem is, hogy elmondjam a magam észrevételeit, amelyet elmondani tisztemből kifolyólag kötelességem anélkül, hogy azzal bárkit megbántani akarnék. 

Az „IOKSZ”-tól azt vártam, hogy halodéktalanul megkezdi az iparosok támogatását. Huszonkétmilliárd kamatmentes kölcsön lehetővé tenné azt, hogy a szövetkezetekbe tömörült iparosság olcsó pénzt forgasson és igy konkuráljon a tőkeerős gyáriparral.

Ezzel szemben azt látom, hogy az „IOKSz", dacára a nagyszabásu állami támogatásnak és adómentességnek sem kisipari hitelt, sem a szövetkezetek támogatását, sem a gépsegélyakciót, sem az iparosságnak munkával való ellátását nem volt képes megoldani.


Nem képes olcsó hitelt sem adni, mert ad ugyan egy csekély mennyiségü kölcsönt 18, ugyancsak csekély mennyiségüt 24, de nagyobb részben csak 36%-os kölcsönt folyósit az ipari szövetkezeteknek. 

– Ha az államtól kapott 22 milliárd kamatmentes kölcsön 10%-os kamatját tekintem, kizárólag ez 2 és 2 tizedmilliárd évi bevételt jelentene a központ számára. Ha már most tekintetbe veszem, hogy az „IOKSz”-nak mintegy 70 szövetkezet tartozik a kebelébe, amelyből csak 15-20 jelentős szövetkezet van, akkor már rá is mutathatok a hibára, hogy ezt a 70 szövetkezetet egy tulságos nagy központi szervezet ellenőrzi, amely ma is cca 100 tisztviselővel dolgozik. A 70 szövetkezetből évenként csak 50-55 igényel évi három-négyszeri kiszállást. Kétségtelen tehát, hogy a baj kutforrása az „IOKSz”-nál a tultengő bürokrácia. 

– Teljesen azonositom magamat a szövetkezetekben tömörült kézmüiparosság panaszával, amikor ezek feljajdulnak azért, hogy ilyen nagyarányu állami támogatás mellett az „IOKSz” megfizetteti a szövetkezetekkel a levelezés, telefon, kiszállási és ügyészi költségeket. 

– Az „IOKSz”-nál az anyag beszerzése hihetetlenül rossz kezekben van. Az „IOKSz”, dacára a nagyarányu állami támogatásnak, nem tud versenyképes anyagot adni a tagjainak. A drága és selejtes anyagra a beszerzés után 3% közvetitési dijat számol fel. 

– Eddig hallgattam ezekkel a panaszokkal, mert vártam, hogy az illetékes kézmüiparosok kihagyásával megalakitott igazgatóság és intézőbizottság milyen eredményeket tud felmutatni. Most azonban, hogy a panaszok egyre sürübben jelentkeznek, azt igazolják, hogy aggodalmaink nem voltak alaptalanok. 

– Mi nem akarjuk magát az intézményt tönkretenni egy-két nem odavaló emberért és ezért teljes bizalommal hivjuk fel gróf Hadik János elnök ur figyelmét a mi törekvésünkre, hogy mindenütt, ahol az iparosok ügyeit intézik, ahol a bőrünkre megy minden intézkedés mint az „IOKSz”-nál, ott helyet kérünk a vezetésben a mi kipróbált szövetkezeti embereink számára.

A magunk ügyét, baját kétségtelenül mindenki másnál jobban ismerjük.
Éppen ezért az ügy érdekében kivánatos volna, hogy az „IOKSz" nagyérdemü elnöke ne egyoldalu információ alapján cselekedjék, hanem hallgassa meg a mi panaszunkat is. 

Az itt elmondottakból ismét csak azt látjuk, hogy megint felállitottak, illetve törvényesitettek egy iparos-intézményt, iparosok bevonása nélkül. Érthetetlen, hogy Magyarországon komoly iparos-intézmények élére mindig más társadalmi álláshoz tartozókat ültetnek be.

Ugy tünik fel az egész, mintha ebben az országban nem találnának inteligens, hozzáértő iparost az ipari intézetek vezetéséhez.

A fenti nyilatkozat szomoruan tárja fel a magyar kisipari ügyeket és ezek után könnyen elképzelhető, hogy milyen helyzetben van egy kisiparos, amikor maguk a vezérek is panaszkodni kénytelenek.