A mult évi rossz termés miatt nagyon sok kisgazda került nehéz pénzviszonyok közé.
Elfogyott a pénz, de gazdálkodni és élni kell. Ez pedig pénzbe kerül. A földmívelésügyi kormány ugyan gondoskodott róla, hogy ősszel és tavasszal a vetőmag bevásárlására, most pedig a tisztán bortermeléssel foglalkozó borvidékek kisgazdái olcsó hitelhez jussanak a termelés folytatására. De ezenkívül is sok a tényleges hitelszükség.

Mit csinál a megszorult gazda?
Eladja előre a reménybeli gabonatermés egy részét előre. A városi kereskedő vagy szenzál megveszi a búza mázsáját 200-300 ezer koronáért s hegyibe az átadásig ötven-hatvan százalék kamatot számít az előre kifizetett pénz után.

Ez a zöldhitel uzsorás formája.
Ezek ellen a piócák ellen minden eszközzel védekezni kell.

A bíróságok uzsora miatt üldözik őket.
De a leghatásosabb védekezés, ha a kisgazdák saját hitelszövetkezetei tudják ellátni a gazdákat kölcsönnel, hogy ne szoruljanak uzsorásokra.

A hitelszövetkezeteket kell megalakítani s ha megvan, megerősíteni minden faluban. Az állam 24 milliárd koronát adott már ezen szövetkezetek üzletrésztőkéjéhez és 50 milliárd olcsóbb takarékbetétet.

De ez mind kevés, mikor nem 74, hanem 174 milliárd se elég a kisgazdahiteligények kielégítésére. A gazdatársadalom a hitelszövetkezetek és központjuk üzleti tőkéjéhez 10 milliárdot se adott.

Hogyan várjuk akkor sorsunk jobbrafordulását, ha magunk nem segítünk magunkon. Akinek tehetsége van, jegyezzen üzletrészt a hitelszövetkezetekben. Mozduljon meg a kisgazda- és földmívestársadalom és adjon annyit, amennyit az állam adott. Erősítse meg saját hitelszerveit, mert csak így függetleníti magát az uzsora piacától.