11 billió papirkorona a mezőgazdaság minimális hiteligénye

Mutschenbacher Emil, az OMGE üv. igazgatójának nyilatkozata

A kormány tudvalevőleg egyelőre 23 millió aranykoronát fordit
a mezőgazdaság legsürgősebb hiteligényeinek kielégitésére. 22 millió aranykorona 325 milliárd papirkoronának felel meg s látszatra meglehetősen tekintélyes összeget tesz ki. A valóságban azonban – szemben a fennálló szükséglet nagyságával – mindössze egy elenyésző hányada a mezőgazdák által igényelt összegnek.

Igen tanulságos képet nyerünk erről a kérdésről dr. Mutschenbacher Emilnek, az OMGE. ügyvezető-igazgatójának alábbi információja alapján:

– A mai megcsonkitott ország mintegy 11 millió katasztrális hold szántófölddel rendelkezik.
Egy hold föld mai átlagos értékét 450 aranykoronában, azaz 6,75 millió papirkoronában állapitjuk meg. A kormány kölcsöntervezete szerint a szántóföld értékének csakis a 15 százaléka hitelképes, azaz a földtulajdonosok a termőföldjeik értékének 15 százalékát fogják majd felvehetni jelzálogkölcsönök alakjában.

Ez azt jelentené, hogy a földtulajdonosok holdanként átlagosan 67 aranykoronára, azaz körülbelül 1 millió papirkoronára tarthatnak igényt. Szükségtelen tán hangsulyoznom, hogy a hitelezésnek ez a mértéke a tényleges szükséglettel szemben rendkivül kismértékü s például egy 80 holdas gazda bizony nem valami sokra tud menni ma 80 millió hitellel, mikor a mezőgazdasági gépek s felszerelési eszközök ára messze meghaladja a békeparitást.

De még igy is a kormánynak mintegy 737 millió aranykoronát, azaz 11 billió papirkoronát kellene készenlétbe helyeznie a mezőgazdaság hitelszükséglete számára.

Vegyük azonban a pontosság kedvéért azt is számitásba, hogy a 11 millió katasztrális holdnak – mondjuk – egyharmada tőkeerős kezekben van s igy nem szorul hitelre, s csak 7,2 millió katasztrális hold tart igényt a kormány jelzálogkölcsönére, igy is 7,2 billió papirkorona, azaz 483 millió aranykoronára volna szükség.


Ha pedig egész józanul akarunk szembenézni a tényekkel, ugy a lehető legminimálisabb hiteligényt holdanként 300 aranykoronára kell taksálnunk – ez még mindig nem éri el a föld effektiv értékének 25 százalékát sem holdanként –, ugy 720 millió aranykoronában, azaz 10,8 billió papirkoronában kell megszabnunk azt az összeget, melyre a magyar mezőgazdaságnak a legégetőbb szüksége van, abból a célból, hogy a föld termőerejét konzerválhassa, s a szükséges müvelési eszközöket beszerezhesse.

– Ez mindenesetre igen tekintélyes összeg, ámde tekintetbe kell vennünk, hogy a magyar mezőgazdaság exportfeleslege egy egészen közepes termésnél is egyedül gabonanemüekben 2-3 billió korona értéket reprezentál, igy tehát a föld termőereje bőven gondoskodik kellő fedezetről egy ilyen kölcsönösszeg számára.

Igen jó termés esetében úgyszólván a mellényzsebéből fizetheti vissza a magyar mezőgazdaság a felvett inveszticiós kölcsönt.

Igy hát a kormánynak most folyósitásra kerülő 22 millió aranykoronás mezőgazdasági kölcsönét legfeljebb propagativ jelentőségünek tarhatjuk s meg vagyunk róla győződve, hogy ezt rövidesen feltétlenül követni fogja a külföldi szeriőz tőkék orientálódása a magyar mezőgazdaság irányában.