Az állatok világítása

Az embernél, aki a természet világában gyakrabban megfordult, mint a mai, már régen fetünt különböző állati szervezetek csodálatos világítása. Csöndes nyári estéken, mikor a csillagok halvány ragyogása sugárzik föld felé. a szentjánosbogarak bűvös fényíveket írnak le a fűszálak fölött. Más helyen pedig szárnyatlan testű bogárkák fénye csillog elő a növények közül.

Ezek éppen úgy megragadják az ember figyelmét, mini a végtelen óceánokon utazókét a tenger vizének csillogása. A hajó orra által széttolt hullámok úgy fénylenek, mintha izzásba jutott volna a víz. S amint a hajó mögött a hullámok ismét elsimulnak, az apró fodrok élei enyhe, tündéri fényben ragyognak.

Amott az összefüggő fény mögött nagyobb fénypontok jelennek meg: már nagyobb világító állatok tűnnek föl. mint az égboltozat parányi csillagai között a nagyobb állócsillagok fénye. Másutt egyszerre egy nagy lámpás gyullad föl a víz felszínén, mint amikor a csillagok között a Hold tányérja jelenik meg.

Nem csodálkozhatunk azért, ha világ kutatóinak nagyon kedves tárgya volt már régi időkben is az élő szervezet világítása: a bioluminescentia. Világítanak nemcsak az állati, hanem a növényi szervezetek is. Megragadó szárazföldi élőlények világítása is, de a legnagyobb csodálatot mégis a tengerben élő állatok világítóképessége keltette, szárazföldön aránylag nagyon kevés a világító élőlények száma, de a tengerek világítása a legnagyobb és legváltozatosabb.

Különös, hogy az édesvizek sokféle élőlényeinek alig van meg ez a képessége. A világító-képesség az egysejtű szervezetektől a magasabbrendűekig nagyon sok fajon előfordul. Csak a legmagasabbrendű zöld növényeknél és a melegvérű állatok körében (Madarak, Emlősök) nem találjuk meg. Az állatok körében előfordul az egy. sejtűek között (Noctiluca miliaris), a Medúzáknál, a csodálatos szervezetű bordás medúzáknál (Ctonophora), az evezőlábú rákok (Copepoda) körében stb.

Legszebb és legmegragadóbb a Zsák-állatok (Tunicata)-hoz tartozó Pyrosomdfe világítása. Ezek a tenger vízében lebegő, úgynevezett planktoni szervezetek minden képzeletet felülmúló világítást képesek létrehozni. Bennet (1832) egyszer a Pyrosomák által megvilágított valóságos tűztengerbe jutott. Amint leírja, a hajó vitorlái fénylettek a sugarakban s a kabinok ablakainál az apró betűkkel nyomtatott könyvet is nehézség nélkül leheltett olvasni.

Meyen (1848) fényüket zöldeskéknek írja le s azt mondja, hogy hasonló szépet sohasem látott. A cinkkel vagy bizmuttal mesterségesen megfestett lángok se érhették utól azt. Nagyon elterjedt a világító-képesség tenger fenekén élő állatok körében, melyekhez sohasem juthat el a napsugár. Itt önmaguk terjesztenek világosságot maguk körül. Csak a sokféle világító szivacsra. kagylókra, tüskésbőrűekre, férgekre stb. kell gondolnunk.

De a mélytengeri halak sem élnek örök sötétségben: maguk gyujtanak testük felületén parányi lámpásokat, melyek a környezetet bevilágítják.