Már Péter-Pál előtt megcsendült a kasza a magyar rónákon.
Az őszi árpa és a rozs után már a búzára is rákerült a sor. Nem olyan jó a termés, mint amilyent május elején vártunk, de nem panaszkodhatunk, hogy nem jobb a tavalyinál. Bizony előbb jöhetett volna az eső, és hálát adunk a jó Istennek, hogy egész évi fáradságunkat mégis megjutalmazta s közepes termést adott.

Most már csak az lenne jó, ha a földmívelő látná a legtöbb hasznát a termésnek. Az államtól nem sajnáljuk az adót, mert a rendet fenn kell tartani, de igenis resteljük, hogy a közvetítő spekuláció többet nyer a termésen, mint a gazda maga. Ilyenkor ugyanis megindul a gabonaspekuláció s leszorítják az árakat, hogy olcsón vegyék meg a gazdáktól a gabonát.

De valljuk be, a gazdák az okai ennek.
Ha már régen összeálltak volna, hogy szövetkezeti gabonaraktárak létesüljenek, akkor nem a spekulánsok vinnék el a hasznot.

De ami késik, nem mulik.
Nem nyugszunk addig, mig virágzó gabonaközraktári hálózatunk nem lesz.