Végre döntő fordulathoz jutott a magyar-osztrák kereskedelmi szerződési tárgyalás ügye és ezt követni fogja a magyar-cseh tárgyalások ujból való felvétele is.
Külkereskedelmi politikánk uj fázisának küszöbén az eddigi külkereskedelmi politikának hibáit igen érdekesen világitja meg Székely Artur dr. kamarai titkárnak, a budapesti kereskedelmi és iparkamara külkereskedelmi osztályvezetőjének következő nyilatkozata:
– A magyar gazdasági élet természetesen sulyosan érzi, hogy Magyarországnak a körülötte levő államokkal nincsen kereskedelmi szerződése és ez a körülmény nagyon megneheziti ugy kivitelünket, mint tranzitókereskedelmünket is.
Némi irigységgel tekintünk Ausztriára, amely az összeomlás idejétől fogva az erőviszonyokhoz kitünően alkalmazkodó kereskedelmi politikát folytatott és az utódállamokkal hamarosan kedvező árucsere-egyezményt kötött, melyet csakhamar rendes kereskedelmi szerződés váltott fel. Ausztriának ma már a legtöbb európai állammal, sőt Japánnal is van kereskedelmi szerződése.
Ezzel szemben a magyar külpolitika kereskedelmi téren nem tudott sikereket elérni.
Ha a reszortminiszterekben és megbizottakban meg is volt a törekvés a szomszédállamokkal való kereskedelempolitikai megegyezésre, ezt a legtöbb esetben meghiusitotta az általános politika, az erőviszonyok fel nem ismerése, és hazánk jelenlegi kereskedelempolitikai helyzetére jellemző, hogy rendes szerződésünk csupán Észtországgal, Spanyolországgal, Görögországgal és Lengyelországgal, szóval velünk nem szomszédos államokkal van, melyek inkább elvi, mint gyakorlati értékkel birnak.
Csehországgal még nincsen szerződésünk, s ha a cseh textil-, gép-, papír- és üvegipar termékei el is jutnak hozzánk, viszont a mi ipari gyártmányaink alig tudnak eljutni még a Felvidékre is. 1923 július 23-ig iparcikkekben úgyszólván abszolut beviteli tilalom állott fenn Csehországban, azóta a helyzet enyhült és most az 1923 szeptemberben kötött cseh-francia szerződés kedvezményeit legtöbb kedvezményes szerződés esetén mi is igénybevehetnénk.
Egyik főcélunk mindenesetre a magyar bor elhelyezési lehetőségeinek biztositása kell, hogy legyen, erre azonban a francia szerződési beviteli kontingens alapján legtöbb kedvezményes jogon igényt nem tarthatunk. Kétségtelen tehát, hogy Csehország rekompenzáció fejében súlyos feltételeket fog támasztani.
Jugoszlávia a magyar ipar és kereskedelem legfontosabb piaca lehetne, ha a jugoszláv differenciáló vámkezelés versenyképességünket meg nem bénitaná, mig ugyanis a szerződéses államok, igy Ausztria, Németország, Csehország áruikat minimális, a mieinket 100%-kal nagyobb, maximális vámok terhelik. Ime ide vezetett a kereskedelempolitikánk késedelmeskedése.
Romániában nincsen differenciáló vámkezelés, e tekintetben tehát nincs korlátozás, a forgalom élénkülésének azonban a deviza- és közlekedési nehézségek állják utját.
Olaszországgal való gazdasági kapcsolatunkhoz nem füződnek oly fontos érdekek, mint a szomszéd államokhoz, mégis a magyar-olasz szerződés megkötését is örömmel üdvözölnénk.
