Mussolini megbotlott egy holttestben és elbukott

Róma, december 25.
A duce hetek óta alig mozdul ki palotájából és nemigen mutogatja Róma utcain festői kalábriai köpenyét, szögletes, komor arcát. A háló egyre szükebbre szorul körülötte és lelkesedő, mosolygó arcok helyett kaján vigyorgás és fanyar alázat veszi őt körül meghitt hivei társaságában is. A fascizmus ereje megtört - senki sem fél tőle. A választójog reformjavaslata a kétségbeesés bombája volt, amellyel a vezér a vissza-vonulás hidját robbantotta föl önmaga mögött, de ma már kétséges, vajjon a fascizmus megéri-e összefüggő szervezet formájában az uj választásokat.

A községi választások egymásután buktatják ki az olasz városok tanácsaiból a fascizmus híveit, anélkül, hogy a kis vidéki tirannusok kísérletet tennének arra, hogy a hatalmat, amit éveken keresztül elszántan és gyakran véres kegyetlenséggel őriztek, gyujtogató és öldöklő erőszakossággal védelmezzék.

A fascizmus dicstelen bealkonyulása csak annak meglepő, aki a távolból kíséri figyelemmel az eseményeket és nem ismeri az erőket, amik a háttérben, spanyolfalak mögül rángatják az események drótjait. A fascizmusnak szükségszerü hivatása volt Olaszországban a háború után, ezt még a politikai erőszak olyan kemény ellensége is, mint Wells, elismeri. A fascizmus erőszakkal kerítette a kezébe a hatalmat és erőszakkal kormányzott, de kormányzott, amig az olasz parlamentáris rendszer sem erőszakkal, sem anélkül nem tudta kormányozni Olaszországot.

A fascizmus az anarchia küszöbéről rántotta vissza Olaszországot, a pénzügyi és a gazdasági csődtől mentette meg. Ezt az érdemét még Contí szenátor, az Olasz gyáriparosok szövetségének igazgatója is elismerte. De Conti szenátor fölöslegesnek tartotta elmondani azt, hogy az olasz kapitalisták és az olasz nagyipar erkölcsi és anyagi támogatása nélkül, soha a fascizmus diadalra nem vergődhetett volna.

A fascizmus uj életre ébresztette Olaszországban a termelő munkát,  de politikai természeténél fogra képtelen volt arra, hogy megteremtse azt a nyugodt légkört, amely bizalmat ébreszt a jövő iránt", íme. a nagytőke parlamenti képviselőjének ebben a néhány szavában benne van a fascizmus bukásának a kulcsa. Az olasz nagytöke, a lombard nagyipar és a bankok nem látták nyugodtnak és biztosnak a jövőt és Mussolini, akinek utja hullák százain keresztül vezetett, aki büntetlenül üldözhette ki hazájától a legtisztább olasz intellekusok egyikét. Nittit és akinek lépését özvegyek és árvák siránkozása kísérte, megbotlott egyetlen kis szocialista képviselő hullájában.

Egyetlen olasz, bank állott ellenségként. Mussolini politikájával szemben, a Banca Commerciale Italiana, amelynek a vezetőségét egyrészt nagyon erős szálak füzték Nittihez, másrészt a háború befejezte óta nyomatékos németbarát politikájával igyekezett üzletkörét kiszélesíteni. A többi olasz nagybank egész erejével állott Mussolini mögé. De a mór meg tette kötelességét: az olasz szakszervezeti kongresszus mult heti ülésén a maximalisták és a kommunisták mcgsemmisítő vereséget szenvedtek az olasz szocialista párt az 1919—20-as évek baloldali kilengései után a nyugati munkásmozgalmak demokratikus medrébe tért vissza. A fascizmus egyetlen létindoka ezzel elesett és a nagytőke megtagadja a fölöslegessé vált condottierit.

Ki jöhet utána? — Ez a gondterhelte kérdés gyötri most az olasz politikusok éjszakáit. A politika "elaggott mechanikusai" Salandra, Orlando, Giolitti vagy társai? Egyetlen olasz publicista se tud megnyugtató választ adni e nyugtalanító kérdésre. Sokat beszélnek arról, hogy Giolitti és Orlando vezetése alatt koncentrációs kabinet alakul, de azok az emberek, akik évek óta a politikai tülekedésektől távol tartották magukat, aggódva azt kérdik, hogy a vén mechanikusok visszatérte nem jelenti-e újra a rendzavarások és az anarchia visszatérését?

Hogy Mussolini még ma is a helyén ül, azt csak ennek az aggodalomnak  köszönheti, mert a fuscizmus ellenállóképessége annyira lecsökkent. hogy elszánt és merész kis csoport támadása 24 óra alatt kizökkenthetné a pártot a hatalomból. Nem valószínű, hogy a fascismus erőszakkal igyekeznék a hatalmát megvédeni, de olyan bizonytalan az ország politikai jövője, hogy egész bizonysággal állíthatjuk, hogy a fascizmus nem volt az első erőszakos és törvénytelen mozgalom Olaszországban és nem is marad az utolsó.