A kemény telek ritkulása az utolsó ötszáz évben

A meteorológiai kutatásnak egyik akadálya a hosszú időjárási megfigyeléssorozatok hiánya, mivel a régi időjárási feljegyzéseket igen nehéz a mostaniakkal összehasonlítani.

Ezt az akadályt MAURER I.,a zürichi meteorológiai intézet igazgatója, úgy igyekszik megszüntetn, hogy összeállította azokat az igen kemény és hosszú teleket, amikor az Alpesektől északra levő svájci tavak és a délnémet folyók mind hónapokon át be voltak erősen fagyva, olyannyira, hogy azokon lovon és nehéz szekereken közlekedni lehetett.

Ily kemény telek sokáig fennmaradnak a nép emlékezetében, belekerülnek a krónikákba és MAURERnek sikerült egész 1400-ig visszamenőleg összeállítani ezeknek megbízható sorozatát.

Kitűnt, hogy a 15 században 8, a 16-ben 8, a 17-ben 6, a 18.-ban 7 és végül 1800-tól egész 1923-ig mindössze négy esetben volt rendkívül kemény tél. Az igen szigorú telek száma tehát csökkenőben van.

Más vizsgálatok szerint viszont Közép-Európában a szüretek korábban voltak, mint most, ami csak úgy lehetséges, ha a nyarak az elmúlt századokban melegebbek voltak. Az éghajlati ingadozás egy sajátos fajtájának vagyunk tehát tanúi, amely az évi kőzéphőmérsékletet a századok folyamán ugyan nem módosította, azonban a téli hideget és a nyári meleget csökkentette.

MAURER összehasonlította sorozatát az északnémetországi igen kemény telek sorozatával is, amelyet HELLMANN állított össze. A kemény telek száma Észak-Németországban is csökkenőben van. azonban a kemény telek az északi fekvés folytán sokkal gyakoribbak, mint Svájcban és Dél-Németországban.

Szolnoki Imre