Megbízhatók és megbízhatatlanok

Kik kapják a fegyvert?

Nem régen a Magyar Ugar-ban egy cikket közöltem „Megbízhatók és megbízhatatlanok” címen. Ma, amidőn egy szomoru esemény adja kezembe a tollat, ismételten visszatérek azon cikkem igazságához. Kárhoztatnom kell azt a rendszert, amelynek talajából ilyen torzhajtások fakadnak.

Tisztességes polgáremberek, tanyákon lakó földmívesek, méhészek, akiknek saját megvédésére valóságos életkérdés a fegyvertartás, nem kaphatnak még forgópisztolyra sem vásárlási engedélyt. Miért? Mert ellenzéki érzelmü polgárok és ott ég homlokukon a megbízhatatlanság bélyege. Ezért kell bunkósbottal szembeszállniok a fegyveres rablókkal.

Másrészről viszont éretlen tacskók, 18-20 éves kamaszok, akiket bizonyos egyesületekbe tömöritett az ébredő eszme maszlaga: el vannak látva ismétlőfegyverekkel, Frommer- és Stájer-pisztolyokkal. Hogy ez a rendszer milyen káros államra és társadalomra egyaránt, fényesen igazolja az alábbi eset.

Február 8-án, este az Olvasókör termeiben bált rendezett az Öcsényi Tüzoltótestület. Ezen a mulatságon megjelent Budai Mihály rokkant katona utkaparó családjával. Éjféltájban javában folyt a mulatság, amidőn Budai felesége észrevette, hogy leányuk nincs a táncteremben. Budai keresésére indult. Az udvaron egy legénykével, a huszéves Szili Péterrel beszélgetve találta lányát. Budai felszólította gyermekét, hogy kövesse őt, jöjjön be a bálterembe. Erre a legény előrántva Frommerét és hasba lötte Budait, aki halálos sebbel terült el.

Levelem zártakor nem halt ugyan még meg, de felgyógyulásához semmi remény sincs, mert a kapott lövés után egy percre sem tért magához. Szerencsétlenné lett családja, felesége és három kiskoru gyermeke.

De ez a pisztolylövés nemcsak az áldozat családját taszította nyomorba. Nyomorba döntötte az a merénylő fiu szüleit is, akik most egyfelől fiuk letartóztatásán, másfelől kis vagyonuk, esetleges pusztulásán keseregnek.

Bizony, bizony, jó lenne az ilyen torzhajtásokat lenyesegetni és a fegyvert azoknak adni, akiknek szükségük van arra.