Nem lesz velünk örökké Pierpont Morgan

Az 1913-as év közepéig egy lassan kibontakozó pénzügyi válság sokféle jelenségével találkozhattunk. Bajban vannak a gazdák, a kisiparosok, a közepes vállalkozások, a vidéki pénzintézetek, a városok és a székesfőváros, végül az állam is kénytelen újabb kölcsönöket szerezni.

Csakhogy a hitellehetőségek beszűkültek, mondhatnánk úgy is, hogy a politikai igazodás, összetartozás megbillentette a korábbi, egyenletesebb európai pénztelítettséget. A pénz a Nyugatot (entente) tette súlyosabbá.

S közben itt van egy szándékaiban növekvő gazdaságú ország, ami a miénk.
A hírek szemelvényeiben gyakran érezni némi túlzást, néha végletességet, ám az egyre inkább torlódó válságjelenségekre (mint tendenciára) nem lehet nem figyelni. S hogy nemcsak újságírói hatásvadászat volt januárban a Tenni kell valamit cím, az fél év múlva már-már nemzeti ellenségeskedésként jelenik meg: Honnan kaptak pénzt a román nemzetiségi bankok?

A címben benne van, természetesen az előzmények ismeretében, hogy közben a magyar pénzintézetek vidéken sorra jelentettek csődöt vagy indult el szanálásuk. S a titok napvilágra kerül: a Román Nemzeti Bank tízmilliós betétje „a magyarországi román pénzintézetek egész sorát mentette meg a bukástól.” Válsághelyzeten jelentős összegű pénz segíthet. Csak a honnan, kitől nem volt mindegy.

Legjobb megoldásnak a századelőn a tartalékalap látszott.
Törvénnyel lehetett rávenni a bankokat arra, hogy egymással kölcsönök nyújtásában is képesek legyenek együttműködni regionális központi bankok tagjaként. Az Egyesült Államokban jött létre ily módon a Szövetségi Tartalék, miután John Pierpont Morgan ismét megoldott egy csődhelyzetet. Az 1895-ös legendás pénzszerzését 1907-ben lényegében megismételte, megmentve ezzel Amerikát a gazdasági összeomlástól.

Ekkor mondta Nelson W. Aldrich szenátor: „Nem lesz velünk örökké Pierpont Morgan, hogy kezelje a válságot.” Utána állt a kongresszus elé pénzügyi stabilitást célzó terveivel. A Nemzeti Monetáris Bizottság felállításáról 1908-ban, a Szövetségi Tartalékról szóló törvény 1912 januárjában született meg.