A réz sóinak szerepe a növények életében. A réz sói, mint általában az összes nehéz fémek sói, erős plasmamérgek. A zöld algák különösen érzékenyek a réz sói iránt, a Spirogyra például elpusztul az olyan táplálóoldatban, amely 0.0000001 % rezet tartalmaz oldva.
Az algák nagy érzékenységénél fogva a réz-sókat fel is használhatjuk arra, hogy a tavakat megtisztítsuk tőlük, ami kívánatos lehet akkor, ha a rothadásnak induló algatömegek kénhidrogént fejlesztenek és ezáltal a környék levegőét elrontják. Berlin környékén 1911-ben egy bűzös vizű kis tóba rézgálicot tartalmazó zacskókat lógattak és így megszüntették a bajt.
A réz sóit a növényi betegségeket okozó penészek ellen is kitűnő eredménnyel hasznosítják, minthogy ezeknek csírázó spórái a réz-sók iránt rendkívül érzékenyek. Vannak azonban penészek, amelyek még 20 %-os rézgálic-oldatban is észrevehetően növekednek. Ezt az érzéketlenséget azzal a fölvetéssel magyarázzuk, hogy itt a plasma külső hártyája a rézzel olyan oldhatatlan vegyületet alkot, amely megakadályozza azt, hogy a réz-sók a plasma belsejébe hatoljanak.
A magasabbrendű növények a réz iránt nem érzékenyek, sok növény a talaj magas réztartalmát jól tűri és mérhető mennyiségű rezet is vesz fel belőle. Így a Polycarpaea spirostyles Mnell nevű szegfűfélében 560 mg rezet találtak 1 kg. szárazanyagra számítva. Ezt a növényt Észak-Ausztráliában és Queenslandban sikerrel használják rézérctelepek kutatásánál és ezért Copperplant-nak is hívják. Nyomokban a réz összes kultúrnövényeinkben is megtalálható (0.3—8 mg. egy kilogramm szárazanyagban).
Amióta a réz sóit rendkívüli mennyiségekben használják a növényvédelemben, részben a levelek permetezésére, részben a vetőmag csávázására, sokan észlelték azt, hogy a talajba kerülő réz-sóknak terméstnövelő hatásuk van. Ezt bizonyítják Densch és Hummiusnak a landsbergi (Poroszország) kísérleti állomáson legújabban végzett pontos kísérletei is.
Ezek szerint a rézgáliccal való műtrágyázás, amely hektáronkint 30 kg-ig emelkedett, a termést fokozta és pedig elsősorban a szemtermést, míg a szalmatermés gyakran valamivel csökkent. A rézgálic terméstfokozó hatása még a második évben is észlelhető volt. A magnak rézgálicos csávázása a szokásos erejű oldatokkal (0.1-0.25%) majdnem éppen olyan hatású, mint a rézgáliccal való műtrágyázás.
A rézgálicnak terméstfokozó hatását Densch és Hummius a réz hatására észlelhető bővebb chlorophyll-képződéssel magyarázzák. A rézzel trágyázott növényekben több a chlorophyll (3.21%, a nem-trágyázott növényekben 2.56%), ennélfogva erősebben asszimilálnak és több új szerves anyagot hoznak létre, még pedig elsősorban szénhidrátokat, melyeket a növények magvaikban (tartaléktáplálóanyagok alakjában raktároznak.
A fehérje-képződésre a réz látszólag nincs hatással. Érdekes összefüggés mutatkozott ezekben a kísérletekben a növények által felvett réz és vas mennyisége közt: a réz a vasfelvételt visszaszorította. Deutsch és Hunnius valószínűnek tartják, hogy a vasat a chlorophyll-képződésnél a réz bizonyos mértékig helyettesítheti és azért a növénynek kevesebb vasra van szüksége réz jelenlétében.
Dr. Ballenegger Róbert.
