Földünk keletkezésének kora

Ma már általában elismert dolog, hogy a föld keletkezése sokkal régebben történt, mint a hogy a régi felfogás nyomán hinni szokás. De azért hiában keresünk a természetudományi és geologiai művekben egészen pontos számot a világ teremtésének idejére vonatkozólag. Természetes, hogy ezt a kérdést a tudósok megközelítőleg sem tartják megfejthetőnek; legfölebb a föld és a naprendszer keletkezésének idejét próbálgatják némileg megközelítőleg számokban is kifejezni.

Régebben ezek a számok rendkívül eltérők voltak egymástól, mert hiányzott minden megbízható számítási alap. Jelenleg azonban komoly tudósok olyan adatokra építenek, a melyek legalább a valószinűség megközelítését lehetővé teszik.

A legújabb vizsgálódók egyike Wellish angol tudós, ki az ismert Kant-Laplace-féle elméletre támaszkodva, arra az eredményre jut, hogy az a korszak, midőn a föld kérge már annyira kihült, hogy az első réteges leülepedések keletkezhettek, 3 4/10-szer hoszsabb időbe telt, mint az azóta napjainkig eltelt idő.

Minden geologiai korszaknak, azaz minden réteg lerakodási idejéűl azt az időszakot veszi, mely alatt az egyenlítő és a föld pályájának átlagpontjai egyszer megkerülik az egész égboltozatot s ez az úgynevezett plátói, vagyis nagy év.

Ily módon számítva, a föld pályájának átlagpontjai egyszer megkerülik az egész égboltozatot s ez az úgy nevezett platói, vagyis nagy év. Ily módon számítva, a föld már kerek számban kilencz millió éve, hogy megalakúlt, mint külön világtest.

Számitásai egészen tudományos jellegűek, de természetesen ő maga is csak föltevésnek tartja elméletét s egyáltalán nem állítja, hogy az említett évszám egészen pontos volna. Mindamellett kétségtelen, hogy a mathematikai alappal biró s valószinű számítás egyelőre eléggé megbizható.

Még érdekesebb Thomson Vilmos híres angol természetbúvárnak a nap korának megállapítására vonatkozó számitása. Thomson abból indúl ki, hogy a nap a meleg kisugárzása következtében lassanként folyvást hűl. Mivel a nap melegének fokát megközelítőleg képesek vagyunk megállapítnai s azt is tudjuk, hogy eredeti melege, midőn ködanyaga megsűrűsödött, legalább tiz milliószor nagyobb kisugárzást fejtett ki, a számításra már van némi alapunk, de ezenfelűl még a kihűlés idejét is meg lehet állapítani.

---

Mindezt tekintetbe véve, Thomson számítások és okoskodások ereményeként azt állítja, hogy a nap legalább 100 millió év óta sugároz ki világosságot és meleget, de ez a működése még legfölebb ötször ily hosszú ideig tarthat, de egyszersmind folyvást gyöngűl s bizonyos évmilliók múlva kevesebb lesz, mint a mennyire az embernek szüksége van.

A nap és föld keletkezésénél természetesen még sokkal későbbi az ember keletkezése, bár ez is régibb, mint a hogy őseink hitték. Ma már példáúl egészen bizonyos, hogy a khinaiaknak 2200 évvel Krisztus előtt egészen rendezett államuk volt; ugyanakkor már az Eufrates és Tigris partjain is fejlődött társadalmi élet mutatkozik s valószinűleg jóvel ezelőtt szintén ilyen élet volt a Nilus torkolata körűl is.

Ezenkivül a régészeti leletek is sokkal régibb időszak mellett tesznek tanúságot. Közép-Európában sok lelet kerűlt napfényre oly korszakból, midőn itt még sarkvidéki éghajlat volt s ezek a leletek nemcsak emberek létezéséről tesznek tanúságot, hanem azok életmódját, különösen vadászatukat, ruházatukat is híven tütntetik elénk.

Ezen kor után Közép-Európának egész állatvilága átalakúlt, egyes fajok teljesen kihaltak vagy kiköltöztek, a mi csak hosszú időszakok lefolyása alatt történhetett meg. Az európai régészeti leletek tehát arról tesznek tanúbizonyságot, hogy az ember más sok-sok ezer évvel ezelőtt élt itt.

A tudósok újabban abban állapodtak meg, hogy Európában két jégkorszak volt s az ember már e két korszak között is élt. Valószinű, hogy az utolsó jégkorszak és a jelenkor között rövidebb időszak esik, mint a két jégkorszak között.

Heim zichi tanár, ki e tekintetben kiváló szaktudós, azt állitja, hogy az utolsó jégkorszak óta legalább 10,000 év telt el, de legfölebb 50,000, s hogy a két jégkorszak a föld történetében bizonyos periodikus körjelenség, mely valószinűleg összeköttetésben áll a már említett plátói nagy évvel, azaz körülbelűl 26,000 év alatt ismétlődik.

Ha tehát kerekszámban véve 10,000 év folyt le a legutolsó jégkorszak óta, még most fele időszakát sem értük el a legközelebbi jégkorszaknak. Pedig kétségtelen, hogy a legutolsó jégkorszak előtt már éltek emberek a földön s volt bizonyos műveltségük is. Az emberi nem keletkezésének ideje tehát 10,000 évnél sokkal régibb.

Ez magában véve igen rövid idő más élőlényekével összehasonlítva, de sokkal hosszabb, mint apáink gondolták s ha a két jégkorszakot a plátói évvel számitjuk, ma már az emberi nem 30-40,000 esztendős a földön.

Természetes, hogy az első korszak még inkább a természetrajz, mint a történelem körébe tartozik, sőt a rendszeres történelem alig éri el a 3000 esztendőt, egyes kisérleteket nem számitva. Lesz-e még az embernek oly hosszú ideje a földi életben, mint a mennyi eddig volt, teljesen bizonytalan, bár valószinű. Mindenesetre eljő az a kor, midőn ember többé nem lesz, mert a föld élete örökös változás.