Jugoszlávia és Magyarország között nagyfontosságu politikai tárgyalások folynak

Az elmult héten a szerb kormány hivatalos távirati irodája, az Avala szükszavu kommünikét adott ki arról, hogy Sándor király elnöklete alatt koronatanács volt Belgrádban, amelyen Pasics miniszterelnökön és Nincsics külügyminiszteren kívül, a hadügy, pénzügy és közlekedésügyi miniszter, valamint a vezérkar főnöke vettek részt. A magyar közvélemény, amely külpolitikáva édeskeveset törődik, figyelemre sem méltatta ezt a hirt, pedig a szerb koronatanács olyan kérdésekkel foglalkozott, amelyek Magyarországot közelről érdeklik.

Még a nyár folyamán, amidőn a Pasics-kormány ujjáalakult, közöltük , Jovanovics Jován volt bécs és londoni szerb követ nyilatkozatát, amelyben kijelentette, hogy a keleteurópai és Balkán-államoknak  Magyarország részvételével gazdasági konföderációban kell egyesülniök.

Jeleztük akkor, hogy ez nem Jovanovics egyéni véleménye, hanem a Pasics-kormány külpolitikai programja. Azóta Radics kijelentései is megerösitették értesülésünket és a Népszövetség szeptemberi ülésszaka alatt bebizonyult, hogy Jugoszlávia konkrét formában kiván közeledni Magyarországhoz.

Jugoszlávia az elsők között kötött Magyarországgal ideiglenes kereskedelmi szerződést a legtöbb kedvezmény elve alapján. A locarnói konferencia után pedig szigoruan bizalmas politikai tanácskozások kezdődtek Budapesten a magyar kormány és Jugoszlávia meghatalmazott minisztere között.

Ennek a nagyfontosságu eseménynek érdekes előzményei vannak. Genfben, sőt Genf előtt – amint ezt  ugyancsak megirtuk – Románia folytatott tárgyalásokat Magyarországgal, mert hátvédet akart biztositani magának arra az esetre, ha Oroszországgal konfliktusba keveredne. Azok a propoziciók, amelyeket Románia hozzánk juttatott, nem voltak alkalmasak arra, hogy a román kivánságokat honoráljuk. És hogy a román magyar tárgyalások eredménytelenül végződtek, azt kétségtelenné teszi Duca külügyminiszternek a bukaresti kamara csütörtöki ülésén tartott beszéde, amelyben azt mondotta, hogy egy országgal, amely a békeszerződések revizióját követeli és a nemzetiségi kérdéssel játszik kilátástalan kisérlet volna tárgyalásokba bocsátkozni.

Ez a kijelentés mutatja, hogy Jugoszlávia és Magyarország lélektanilag alkalmas pillanatban vették föl a tárgyalások fonalát. A nyugati garanciapaktum természetesen Németország megerösödését jelenti és annak lehetőségét, hogy Magyarország külpolitikailag a talpraálló német birodalom felé orientálódjék. Diplomáciai körök Kánya Kálmán berlini követségében és Klebelsbert Kunó gróf berlini utazásában máris a német orientáció jeleit látják, amelyet a kisántánt diplomáciája nem nézhet tétlenül. Tehát a német orientáció megelőzése és elháritása is lökést adott a jugoszláv-magyar tárgyalások meginditására.

A keleti garanciaszerződés megkötése célja és érdeke a kisántántnak, mert szerintük Magyarország határait biztositja a genfi jegyzőkönyv, viszont a kisántántnak nincsen ilyen biztositéka. Ezzel szemben a magyar álláspont az, hogy a mostani határokat nem is lehet igy, ahogy vannak biztositani, mert Magyarország ragaszkodik a garanciapaktum megkötésével kapcsolatban a határok sulyos igazságtalanáságainak kiigazitásához és ahhoz, hogy tiszteletben tartsák a magyar kisebbségek jogait, amelyek ezután is idegen államok fönhatósága alatt fognak élni. Németország ugyancsak engedményeket kapott Locarnóban és a keleti garanciaszerződést sem lehet bizonyos engedmények nélkül megkötni. A most lefolytatott tárgyalásokon éppen arról volt szó, hogy a jugoszláv-magyar politikai közeledés és a keleti garanciaszerződés megkötése milyen föltételek mellett volna lehetséges.

Értesülésünk szerint ezek a tárgyalások még csak az informálódás stádiumában vannak, sőt egyelőre szünetelnek, mert Popovics Tihamér budapesti meghatalmazott miniszter néhány nappal a szerb koronatanács előtt Belgrádba utazott és ezidőszerint is ott tartózkodik. De Belgrádban van jelenleg Milojevics Milán bécsi szerb követ is, aki hosszú ideig képviselte Jugoszláviát Budapesten és jól ismeri az itteni viszonyokat. Kétségtelen, hogy Jugoszlávia budapesti és bécsi követeinek belgrádi utazása a szerb koronatanáccsal függ össze, amelynek különös jelentőséget ad, hogy azon a vezérkar főnöke is résztvett.

És itt kapcsolódik bele a jugoszláv-magyar kérdésbe a francia-magyar kereskedelmi szerződés, amely miatt a kormányt még az egységes pártból is támadták. Amidőn Serruy alállamtitkár ebben az ügyben másodszor Pesten járt, Belgrádból érkezett ide és ezután történtek azok a módosítások, amelyek a francia érdekeknek tulságosan kedveznek. A közeli hetek meg fogják mutatni, hogy a Franciaországnak tett nagy koncessziók más oldalon mit eredményeznek és Magyarország megkeresi-e a réven, amit a vámon veszít.