|
Részletfizetésre lehet jegyet kapni a szegedi színházban
A szinházak – gazdasági helyzetük nyomasztó alakulásának folytán – néha egészen különös, korszerű eszközhöz kénytelenek nyúlni, hogy a közönségnek lehetővé tegyék a színházbajárást. A szegedi Városi Színház például olyan ötletes módon juttatja a színművészet élvezéséhez a vagyontalan társadalmat, hogy azzal valószínűleg iskolát fog teremteni vidéki kollégái körében. Szegednek tudvalévőleg sok közintézménye, tehát sok tisztviselője van. A színháznak igy elsőrangú érdeke, hogy ezt a társadalmat a maga részére megnyerje.
Mivel azonban a nem dús tisztviselői fizetések már a hónap második hetében nem szokták színházbajárásra csábítani élvezőiket, Andor Zsigmond direktor ezt az eljárást találta ki: az összes fontos közhivatalokkal, de több nagy magánintézettel, bankkal, részvénytársasággal stb. is megegyezett, hogy tisztviselői az egész hónap folyamán fizetés nélkül kapnak jegyet a szinháztól.
Minden hivatal kiépiti a színházjegyadminisztrációtját. Egy megbízott tisztviselőnek be kell jelenteni, mikor, hány jegyre van szükség, amire utalványt állitanak ki. Erre az utalványra a színház pénztára kiadja a jegyet, minden fizetés nélkül. Az utalványokat elsején beszolgáltatják az illető intézetnek, ahol azok árát hivatalból levonják a fizetésből és beküldik a színháznak. így mindenki jól jár. A tisztviselők is, akik elsején jobban elbírják a színházbajárás költségeit, mint hónap közben, a színház is, amely inkább vár egy hónapig a jegyek árával, csakhogy egyáltalán legyen, aki veszi és megfizeti őket. Ilyen üzleti eszközökkel dolgozik a szegedi színház és el is érte, hogy hetvenöt százalékos átlag-házakkal dicsekedhetik, aminek Pesten is nem egy direktor örülne. De rengeteget kell dolgozni érte. A szegedi színház nemcsak üzelti politikájával, de művészi eredményeivel is vonzza a publikumot. Andor igazgatónak három külön komplett társulata van: teljes opera, operett és próza személyzete, akik közt egész sereg elsőrangú színész játszik. Hetenként majdnem annyi premiert tart, mint az összes pesti színházak együttvéve. A legnagyobb idei siker, az „Orlov” tizszer ment. Reggeltől estig próbálni kell, ami csak ugy oldható meg, hogy a szegedi színháznak – vidéken egyedül – teljesen felszerelt próbaszínpada is van. A színház hetven embert foglalkoztat. A primadonnának, Kolbay Ildikónak huszmillió fix fizetése és túlfellépéseként egy milliója van. Szegeden mindent játsztani kell, hogy a publikum bejöjjön a színházba, de még sem lehet mindent játszani, mert a legtávolabbi vonatkozás a mai politikai élettel már kirobbant valami ellentállást a társadalom egy-egy rétegéből. A szegedi színházat rentabilissá és művészivé tenni nehéz feladat. Tekintve, hogy ez a színház az egész Nagy-Alföldön az egyetlen nagyszabású színművészeti intézmény és a fővárosi színházaknak mindig értékes rezervoárja, kívánatos volna, hogy minél magasabb színvonalat érjen el és hogy közönsége minél jobban látogassa. Mert amíg Pesten a fiatal szerzők hiába keresnek kísérleti színházuk részére alkalmas színpadot, azalatt a szegedi színház elsőrendű podiumára és nagy nézőterére is gondolhatnának.
Ahogyan a pesti direktorok színészt vesznek Szegedről, úgy – ha ott a fiatal írók bemutatóhoz jutnának, - Szegeden darabot is vehetnének. A szegedi színház talán szívesen is fogadná azokat a tehetséges pesti fiatalokat, akik különböző színházpolitkai okoknál fogva a fővárosban nehezen jutnak bemutatóhoz, vagy legjobb esetben évekig kell rá várniok. Egy lépés volna ez színházművészetünk decentralizálása, egészséges mederbe való terelése felé. |