Klemens Krauss indítványa - A frankfurti Operaház intendánsa előadja új elméletét a tehetségtelenek kultuszáról
Ha valaki Spanyolországban látná Klemens Krauss karmester urat, aki egyike a legtehetségesebb európai karmestereknek, azt hinné róla, hogy foglalkozása: torreador. Közel két méter magas, vállas alak, oldalszakállal. Szúrós szemeivel szinte szuggerálja a közönséget. Nos, ki tételezné föl erről a komoly dirigensről, aki rettegésben tartja fél Németországot – azért mert mindenki fél, hogy a helyére kerül, - hogy legújabban pszichológiai és elméleti, vagy inkább tehetségtelenség-elméleti kérdésekkel foglalkozik.
Az asszonyok semmiesetre sem tételeznék fel róla, mert Klemens Krauss többszáz illatos levélkét kapott párnapos itt tartózkodása alatt. Ebben a tekintetben valóban elmélet volt a karmester úr. Egyiket sem bontotta föl. Senkivel sem beszélt róla.
A nevezett kis okoskodást pedig saját szavaival idézzük:
- A tehetségteleneket kell támogatni! Érdekes módon jöttem rá erre a leszűrt eredményre. Az a véleményem: ha valaki egy gyalázatosan gyenge művet követ el, azt senki sem tilthatja meg neki. Mármost: mindenki azzal érvel, „megálljatok, nem hagytok szóhoz jutni. Az idő el fog mosni benneteket s én a szerző, akit megértetlenül fogadtatok, műveimben élni fogok.” S ugyan ki volna olyan lovagiatlan, hogy ne hagyja meg ezeket az embereket abban a látszatban: én tehetséges vagyok. Ekkor csak ez lehet a tennivaló – előadni a tehetségteleneknek műveit a végletekig. Az illető tehetségtelent pedig elmossa az emberek hahotája s nem lesz bátorsága a komoly emberek elől többé elvenni a teret és az időt.
- És ha vérszemet kap az előadásától egy újabb mű elkövetésére.
- Nem kaphat vérszemet, mert az előadás maga vissza tudja adni kellő lelkiismeretes foglalkozás mellett a mű eredeti őrültségeit. Ha én dirigálok ilyen művet, a szerző vicsorgatja fogait dühében, persze csak önmagának, mert a kritikusoknak és a közönségnek nem mondhatja, ja kérem, a dirigens elgiccselte az egészet…
- Ön is szokott ilyen tehetségtelen-kísérletezéseket végezni?
- Sajnos a sok protekciós kényszerít…
- Ezt ön, mint művész meg tudja önmagában bocsátani?
- Az ember néha koncessziókat is tehet a cél érdekében.
- A cél?
- A tehetségtelenek kipusztítása. Ha van még egy parányi érzéke a szégyenkezés iránt, akkor többé nem ír le egy szünetjelet sem.
- Végeredményben kit tart tehetségesnek?
- Azt, aki úgy ír, ahogy még senki.
- És kit tehetségtelennek.
- Aki állandóan meggyőződik arról, milyen komoly ember és megsértődik, ha az ellenkezőjét mondják.
- Megengedi ezt a kérdést? – Komoly embernek tartja önmagát?
- Megengedem, ha előbb Ön válaszol saját kérdésére.
- Bocsánat, én jöttem kérdezni.
- Nos, én valóban tehetségesnek tartom magamat, de ezt bármikor illetékes fejek elé terjesztem felülbírálás végett. A muzsikában ugyanis vigyázni kell, mert könnyen megjárhatja az ember a tehetségével.
- Ezek szerint jobb, ha az ember tehetségtelen?
- Feltétlenül. A saját maga számára jobb.
