A Tisza-völgy lecsapolásának kérdése

A Tisza völgyéhez Pest és Csongrád vármegyék területéből mintegy 186 ezer hold tartozik, mely terület az év nagyobb részében víz alatt áll.

Ennek a hatalmas területnek a mezőgazdaság szolgálatába való állítása céljából a földmívelésügyi kormányzat tervezetet dolgoztatott ki és február hó 11-én az érdekeltek bevonásával értekezletet tartottak, amelyen a tervezet ismertették és az egyes érdekeltségeket hallgatták meg a megvalósításra nézve.

Az értekezleten megnyitó beszédében Schandl Károly államtitkár megállapította, hogy a magyar közgazdaság a terv megvalósulásával több száz milliárd értékkel gyarapodna évenként. Ezután Davida Lajos miniszteri tanácsos ismertette a tervezetet, amely szerint a lecsapolásra váró terület legfelsőbb részéről a dongéri főcsatorna útján, középső részéről az algyői főcsatorna útján, legalsó részéről pedig a ludvári zsilipen vezetnék le a vizet.

A tervezet a teljes lecsapolást csak ott irányozza elő, ahol jó termőföld nyerhető, míg más helyeken mérlegeli azokat a gazdasági előnyöket, amelyek a víznek halászati, öntözési és más gazdasági célokra fordításával járnak.

A csatornahálózatok 1200 km. hosszúságúak és 4,200.000 köbméter föld kiemelése válik szükségessé. Az építkezési költség 5 millió aranykoronára van előirányozva s így egy katasztrális holdra 26,88 aranykorona teher jut.

A terv megvalósulására három mód kínálkozik, még pedig az érdekeltek terhére a kultúrmérnöki hivatalok útján való lecsapolás, a meglévő ármentesítő társulatok útján az érdekeltek terhére való megoldás és az érdekeltek társulása. Az állam hosszabb lejáratú kölcsönt szerezne erre a célra. A munkálatok tartama alatt az érdekeltek csak a kamatokat fizetnék és a munka befejezése után kezdődne a tőke törlesztése, amely már a lecsapolt földek terméséből lenne fedezhető.

A tervezet ismertetését vita követte és a felszólalók nagy része amellett foglalt állást, hogy a miniszter törvényben biztosított jogánál rendelje el a munkálatok végrehajtását vagy a társulatok, vagy a kultúrmérnöki hivatal útján az érdekeltek költségére. Végül Schandl Károly államtitkár örömmel állapította meg, hogy az összes érdekeltségek készséggel fogadták a tervet és elismerték a megvalósítás nagy fontosságát.

A földmívelésügyi miniszter az érdekeltek állásfoglalásának ismerete alapján fog dönteni arra nézve, hogy melyik törvényes megoldást válassza.