Végre megalkudtunk az osztrák sógorral.
A magyar kormány megbizottai hazajöttek Bécsből s tarisznyájukban van az osztrák-magyar kereskedelmi egyezmény. Hosszú volt az alku. Egy éve huzódik, nem a mi hibánkból. Elég baj volt ez a magyar falu népének.
Miért?
Azért, mert a magas osztrák vámok miatt nem tudtunk se lisztet, sem állatot, se bort vinni Ausztriába annyit, mint azelőtt. Viszont a nagy magyar ipari vámok miatt mi nem jutottunk hozzá az olcsóbb osztrák iparcikkekhez. Mivel pedig a békeidőben is Ausztria volt a legnagyobb piacunk, a magyar mezőgazdaság bizony már erősen sinylette ezt a kölcsönös elzárkózást.
Részben ez az oka annak, hogy ma olyan pénztelenség van a gazdák körében.
A termények és állatok ára alacsony. Bort alig lehet eladni. De a termelési költség, meg az adó a régi maradt, ha nem nőtt. Az iparcikkek drágaságát már nem birja a falu. A gazdák eladósodása megindult.
Az osztrák sógorral való megegyezés ezen a szomorú helyzeten enyhíthet.
De az a kérdés, enyhít-e. Attól függ, mi van az egyezményben. Walkó külügyminiszter már megmutatta a bécsi tarisznya tartalmát. Igy módunkban van olvasóinknak is beszámolni, mit lehet várni az osztrák egyezségtől.
Az osztrákokkal kötött egyezmény, mely az osztrák-magyar kereskedelmi szerződés legfontosabb része lesz, mintegy 550 cikk vámját szállítja le. Ausztria javára általában 30%-kal szállítja le az egyezség a papiros, pamutfonal, cérna, pamut- és gyapjúszövetek, ruházati cikkek, fehérnemű, cipők, talpbőr, vasdrót, kocsirugók, tengelyek, ekevas, lapát, reszelő, lakatok, szerelvények, szivattyuk, rézlemezek, drótok, drótszögek, dinamók és más iparcikkek vámját, melyek a gazdálkodáshoz és a háztartáshoz szükségesek. Ez annyit jelent, hogy a ruha, fehérnemű és a gazdasági szerszám az osztrák verseny folytán olcsóbbodni fog.
Viszonzásul az egyezmény Magyarország javára leszállítja az osztrák lisztvámot és pedig felére s ugyancsak a borvámot felére. A gabonavám fölött 3 aranykorona helyett csak 1.45-1.65 aranykorona vámot kell fizetni a magyar liszt mázsája után Ausztriában. A bornál szeszfokra való tekintet nélkül 60 aranykorona helyett csak 30 aranykoronát kell mázsája után fizetni. S míg olasz bort bizonyos mennyiségen túl nem lehet bevinni, a magyar borra korlátot nem állítottak föl.
A juh-, bárány- és szarvasmarhabevitelünk részére az eddigi mérsékelt vámot biztosították. A hízott sertés és baromfi vámját lényegesen mérsékelték. Különösen leszállították – többnyire az eddiginek negyedére-ötödére – a hal, a gyümölcs, a zöldség vámját. A szőlő vámja 10-15 (40), a sárgabaracké 4 (20), a dinnye vámmentes (20), a korai burgonya vámmentes (21), a saláta 1.50 (20), az uborka 2 (20), a zöldbab és zöldborsó 3 (20), a hagyma 3 (6), a paradicsom 1 (20), a cseresznye és meggy 5 (20), az őrölt paprika 50 (125) aranykorona vámmal vihető ezentúl Ausztriába. (Zárójelben a régi vámok.)
Bár nem birtuk elérni a gabona és liszt vámmentességét s az állatoknál sem lehetett további mérséklést kivívni, mégis nagy megkönnyebbedésre nyújt kilátást az osztrák egyezmény. Ezt a tarifális megegyezést most követi a vasúti szállításra és állategészségügyi és határforgalomra való megegyezés. Aztán a parlamentek ütik rá a pecsétet. Reméljük, hogy májusra életbe is lép úgy, hogy az új termés értékesítése már könnyebb lehetőségek közt bonyolódik le.
Jól esik ez a biztató kilátás a mai nehéz viszonyok között.
S mivel tudjuk, hogy földmívelésügyi kormányzatunk komoly munkát végzett, míg ezt az eredményt elérte, őszinte elismeréssel fordulunk feléje. Ezzel is nagy lépést tettünk a békebeli állapotok felé.
Csak a parlamenti hintáslegények el ne gáncsolják a lépésről-lépésre való haladást, rendbejövünk s kilábolunk a bajokból ezen az úton. Mert hogy Prágából is megjön előbb-utóbb a megegyezés tarisznyája, olyan szent igaz, mint hogy a csehgombóc se marad örökké forró.
