Az 1926-27. évi költségvetés általános tárgyalását befejezte a nemzetgyűlés

Felülkerekedett a kisebbségnél a józan belátás s ahelyett, hogy a már százszor elmondott kifogásokat újította volna fel, engedett annak az általános óhajnak, hogy tegyen le a hiábavaló időrablásról s engedje a nemzetgyűlést mielőbb a nagyon sok, égetően fontos kérdés tárgyalásába fogni.

Ha bírálat alá vesszük az elhangzott felszólalásokat s azokról ítéletet akarunk mondani, azt abban összegezhetjük össze, hogy az uralkodó tárgykör a nagyon nehéz gazdasági viszonyok s az adók sulyossága voltak.

Látja, érzi a kisgazdapárt s képviselőtagjainak felszólalásában is aggodalommal juttatta kifejezésre kívánságát, hogy a kormány első és legfőbb törekvése legyen a külfölddel való kereskedelmi kapcsolatok mind gyorsabb kiépítése, mert termelésünk elsorvad, ha megfelelő értékesítő piacokat nem talál.

A rendkívüli szorgalom és munkakészség, mely minden polgárát áthatja hazánknak, foglalkozzék az földmíveléssel vagy iparral, kereskedelemmel, nem tudja meghozni a kívánt eredményeket, ha a termelt cikkek megfelelő értékesítése nincsen biztosítva.

A másik fontos kérdés az adóknak a kérdése.
Tudott dolog, hogy súlyosak, de még százszor súlyosabbakká váltak az általános pénznélküliség miatt. Sürgős tehát egyrészt a hitelkérdés helyes és olcsó rendezése, mert forgótőke hiányában beruházni nem lehet, de fontos az is, hogy az árakat megdrágító forgalmi adók, fogyasztási adók csökkentessenek, mert az árak olcsóbbátétele emelni fogja a fogyasztóképességet s így a piac felvevő képessége is nagyobb lesz.

Tudja azt minden okos polgára a magyar nemzetnek, hogy az állam fenntartása nehéz áldozatokat kíván mindenkitől, hogy csak úgy remélhetünk területi egységet, erősödést, ha a megmaradt Csonkaország pénzügyeit rendben tartjuk, de ebben az áldozatkészségben segítségére kell jönnie az okos kormányzati politikának, mely lehetővé teszi az állam terheinek elviselését. 

A vita befejezésekor Bud János pénzügyminiszter válaszolt az elhangzott felszólalásokra s különösen kiemelte, hogy igenis foglalkozik ugy a forgalmi adók, mint a fogyasztási adók rendezésének kérdésével s bár konkrét ígéretet nem tehet az időpontra nézve, hogy mikor tudja ezeket keresztülvinni, de annyit igér, hogy az államháztartás egyensúlyának megrendítése nélkül erre minél gyorsabban szeretne rátérni.

A fázis-rendszert, vagyis az egyszer való megadóztatást ő már régen megvalósította volna, de az érdekeltségek a döntő pillanatban mindig cserbenhagyták.

A pénzügyminiszter beszéde után azonnal megkezdték a részletes tárgyalást, Őrffy Imre képviselő, a miniszterelnökség és kisebb tárcák költségvetésének előadója ismertette a költségvetés tételeit.

Fontos és messze kiható jelenség vonta magára a kormánykörök figyelmét a tatabányai bányamunkások feljajdulásával kapcsolatban.

A szénbányák üzemüket korlátozták, mivel nem tudják elhelyezni a szenet. Így a munkások nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Mivel ez gazdasági életünk egyik legfontosabb kérdése, a kormány addig is, míg teljes egészében orvosolhatja a kérdést, a következő intézkedéseket léptette életbe: 1. felemelik a külföldi szén illetékét, 2. a MÁV nagyobb mennyiséget átvesz a kitermelt szénből, 3. felülvizsgálják a szénszállítás vasuti tarifáját.