|
Tolnaes Bécs vendége
Zászlókkal diszitett autók követték Bécs hires vendégét a Bristol-szállóba. Testükkel védték a szálló alkalmazottai a szobájához vezető utat. Tolnaes végre megelégedetten sóhajtott föl, - most már biztonságban van! Az erkélyről mégegyszer köszöntötte hiveit…Lassan oszladozott a tömeg… Tolnaes a sajtó képviselőit fogadja. Beszél az életéről, első szinpadi szerepléséről, mely doktorrá avatásával esett össze. Meleg szavakkal beszél a szinházról és a filmről, melyeknek az életét szentelte. Beszél végül maharadzsa-filmjéről, mely által világhirű lett s amelyet most ujra készitettek el, ami a film történetében egyedülálló eset.
Berlinben az ő jelenlétében most volt ennek a filmnek a bemutatója óriási sikerrel. Kitünően beszél németül. Lágy kiejtése ugyan elárulja az északi embert, de azért nyugodtan felléphetne német szinpadon. Biztositom Tolnaest, hogy Budapesten is nagyon sok tisztelője van s a szép magyar fővárosban sem fogadnák kevésbé szivesen, mint nálunk. -Jól ismerem Budapestet! – mondja, - azokból a levelekből, melyeket onnan kapok. Tudom, hogy ott is vannak barátaim, de félek, hogy egy német előadás iránt ott nem lenne elég érdeklődés. De egyszer Budapestre kerülni legnagyobb vágyaim közé tartozik…Kérem, üdvözölje pesti barátaimat és barátnőimet a legmelegebben nevemben… Gunnar Tolnaes, az ember, azonnal meghódit. Láthatólag ellensége a starok betanult viselkedésének, természetes és közvetlen. A film komoly müvészi munka számára. Hisz Asta Nielsennel, Psylanderrel és Max Linderrel együtt ő az egyik uttörője a filmnek. Megkezdte azt a nagy müvet, melyen Amerika nehézség nélkül dolgozhatott tovább.
Amerika!... Rezignáció hallatszik a hangján, mikor megkérdem, hogy nem foglalkozik-e azzal a gondolattal, hogy egyszer ő is átmenjen a nagy vizen. Gunnar Tolnaes a Musikvereinssalban beszél a film világáról. Rögtön föl lehet ismerni, hogy egy nagy szinész beszél, mert képzett orgánuma betölti az egész termet. India csodálatos világáról beszél és a két „ellenséges” testvérről, szinházról és filmről, melyeknek az életét szentelte. A film jövőjét, az emberek fantáziájának a megvalósitásában látja. Fölhivja a jelenlevőket, hogy kezdjék meg a küzdelmet a banális és szentimentális filmek ellen. Gunnar Tolnaes után egy nagy filmmüvésznő mutatkozott be a szinpadon a bécsi közönség előtt: Asta Nielsen. Előre kell bocsátani, hogy a nagy filmheroina mint szinésznő, nagy csalódást hozott. A hiba talán részben az amerikai darabban is van (Sheldom: „Ein romantisches Abenteuer”), melyet a müvésznő magával hozott s amelyben az elvetemült olasz énekesnőt kell alakitania.
Asta Nielsen erős dán kiejtéssel beszél. Játéka teljesen a mimikára van beállitva és azok a jelenetek, ahol nagy, beszédes szemeivel kell beszélnie az ajkak helyett, mély benyomást keltenek. Asta Nielsen egyénisége fekete gyászfátyolként terült a darabra, majdnem kisértetiesen, nyomasztóan hatott. Egyes jelenetekben persze megnyilvánult nagy müvészete s ezek a jelenetek mégis értékessé tették az előadást. |