A helikoptéráról, a repülőgépnek ama fajáról, mely egyedül forgó csavarszárnyaival emelkedik föl, lebeg és tovaszáll a levegőben, már több ízben megemlékeztünk e Közlöny hasábjain. Az 1920. évi 743-746. füzetben Crocker és Hewitt helikoptéráját, a 747—750. füzetben Damblanc és Lacoin alérionját, majd az 1923. évi 799-803. füzetben a Kármán-, Petróczy-, Zurovec-féle és az Oemichen-féle helikoptérákat ismertettük.
Mind e készülékek jóformán csak a haladás útját egyengették anélkül, hogy a csavarszárnyú repülés feladatát megoldottak volna. Újabban Juan de la Cierva spanyol föltaláló szerkesztett csavar-szárnyú repülőgépet, melyet nevéről Ciervának neveztek el, mely azonban még nem a teljes megoldás, de szerkezetében és működésében nagyon jelentős találmány s ezért a La Nature után röviden ismertetjük.
A helikoptérának ugyanis az volna a nagy elsőbbsége az aëroplán fölött, hogy csavarszárnya segítségével helyből, nekiszaladás nélkül, emelkedik föl. A Cierva azonban erre nem képes.De jelentősen megrövidíti a nekiszaladás úthosszát s ezenkívül a készülék tökéletesítése esetén jóval nagyobb sebesség érhető el vele, mint a közönséges aëroplánnal.
A szerkezet külső elrendezése nagyban hasonlít az aëroplánéhoz. Megvan a csónakja a farkkal és elől függőleges síkban forgó, kisebb csavarszárnnyal, miként 1. és 2. képünk láttatja. A csónak elején hoszszú nyélre két kisebb vízszintes szárnyacska van elhelyezve, mely nem a lebegtetés, hanem csak a kormányzás célját szolgálja.
Ezenkívül megvan rajta az induláshoz szükséges kocsiszerkezet is, mint az aëroplánon. Lebegtető szervül a csónak fölé emelkedő függőleges tengelyű, tehát vízszintes síkban forgó nagy csavarszárny szolgál, melynek négy lapátja van. E csavarszárny nem teljesen vízszintes, hanem kissé hajlott, mint az aëroplán lebegtető síkja.
A Cierva működése most már következő: az elől levő kétlapátú húzócsavart motor segítségével megindítják s ugyanekkor motor segítségével forgásba hozzák a négyágú lebegtető csavarszárnyat is, mely úgy működik, mint az aëroplán lebegtető síkja. A repülőgép rövid darabon a föld felszínén fut, majd fölemelkedik.
Repülés közben a hosszú nyélre illesztett két oldalszárny és a fark segítségével úgy kormányozható, mint az aëroplán. A négyágú lebegtető csavarszárny, a szélmalom, fából és vászonból készül. Egy-egy lapát hossza 5.5 m, szélessége 0.78 m. Minden lapát 3.71 m2 felszínű, úgyhogy a lebegtető felszín összesen 14.86 m2. A teljes szárnyhosszúság 2X5.5 m = 11 m.
Repülés közben a szélmalom 140-et fordul percenkint, vagyis körülbelül félmásodpercenkint fordul egyet. A mozgása tehát lassúnak látszik, bár a kerületi sebessége 289 km óránkint. A 110 lóerős motor a Ciervát 108 km óránkinti sebességgel mozgatja. A feltaláló, hogy a készülék nekiszaladását kiküszöbölje, valami indítószerkezettel is próbálkozik, de kísérlete még eddig nagyon is kezdetleges állapotban van.
Azonban már is nagy siker, hogy az indító utat rövidebbé tudta tenni s ezért az angolok meghívták de 1a Ciervát, hogy készülékét Angliában bemutassa. Farnborough-ban történtek a bemutató fölszállások az angol légügyi miniszter jelenlétében s a készülék számos repülést tett. Fölszállt 300 m magasságra, számos fordulást csinált s többször leszállt motorműködéssel és álló motorral.
A leszállás 30 m föld fölötti magasságig siklórepüléssel történik, az alsó 30 m-t majdnem függőlegesen teszi meg s aztán földet érve még mint egy 7-8 m-t szalad a felszínen. Abban a pillanatban, midőn földet ér, sebessége 16-20 km óránkint. A közönséges aeroplán ilyen függőleges leszállással tönkrezúzódnék.
Ez első kísérleti készüléken kivül de la Cierva egy újabb repülőgépen töri a fejét, mely 450 lóerős motorral lenne fölszerelve s mellyel 500 km óránkinti sebességet akar elérni s a leszállás pillanatában a sebesség óránkinti 50-60 km-re csökkenne. A leggyorsabb aëroplán ezidőszerint 449 km sebességű leszálláskor 120-140 km-nél kisebbre ne lehet csökkenteni a sebességét. De la Cierva újabb repülőgépe tehát nagy haladás lenne ezen a téren.
Bogdánfy Ödön.
