A tőzsde erőteljes forgalma és az árfolyamok emelkedése a hét utolsó napján hirtelen megtorpant. Az elmult konjunktura egyik nagyon erős keze, amely különösen Ganz-Danubius-részvényekből halmozott föl tekintélyes pakétot, a magas kurzusokat arra használta föl, hogy olyan ügynökök utján, akikről a be nem avatottak nehezen következtethettek arra, ki áll megbizóként mögöttük, jelentős mennyiséget vessen piacra, ami nagyon nyomatékos áresést idézett elő.

A kontremine, lehet, megint elragadtatta magát és a szombati és vasárnapi magánforgalomban már részben födözni igyekezett, de ez a kis közjáték hirtelen fénnyel világitotta meg a budapesti tőzsde megdöbbentő vérszegénységét. Száz vagy kétszáz részvény vétele vagy eladása elegendő ahhoz, hogy egy papir árfolyamát 10-25%-kal leszoritsa vagy fölhajtsa.

Más szóval, sem elegendő áru, sem elegendő pénz nincs a piacon, csak egy van bőven: játékos és pedig kisjátékos! E kisjátékosok ide-oda ugrálása, hirtelen fölviharzó vételkedve és megriadása idézi elő az ilyen megdöbbentő jelenségeket, amelyek a tőzsdei forgalom és az árfolyamok realitását és megbizhatóságát még jobban aláássák.

Az árfolyamok emelkedése és sülyedése stabil korona mellett csak reális és pénzben kifejezhető okokkal indokolható: az egyes vállalatok helyzetének javulásával vagy romlásával, az üzletmenet változásaival, erőteljesen megnyilvánuló kereslettel az illető papir iránt. Tisztán játékból semmiféle tőzsde meg nem élhet...