Huszadik század - történelem jelenidőben

A háborunak most van igazán vége, amikor Közép- és Keleteurópa szeme a természetellenes uj határok, korridorok és a diplomata agyvelők minden kieszelt furfangja ellenére ujból a berlini tőzsdén csüng és a Spree partjáról diktálják ismét a gazdasági iramot a kontinens egész keleti felének.

Több, mint hat hónapja tart a szakadatlan emelkedés a berlini tőzsdén s ezt az emelkedést eleinte bátortalanul, most már komoly lendülettel követik a keleteurópai tőzsdék. Vajjon az a nagy konjunktura, amely Németországban a szemünk láttára teljes erővel kibontakozott, komoly és tartós lesz-e s vajjon egyedül a konjunktura melege hajtotta olyan magasra a berlini árfolyamokat, vagy része van ebben a világgazdaságtól függetlenül a német akaratnak és szervező erőnek is?

Kétségtelen, hogy az angol sztrájknak robbantó szerepe volt ebben a nagy hosszban.
Az angol sztrájknak köszönheti Németország, hogy szén- és kokszkivitele a multévihez viszonyitva 7 millió tonnáról a háromszorosára, több mint 22 millió tonnára emelkedett. Ehhez képest a német vezető szénpapirok érteke, amely már ez év első hat hetében 16.5%-os emelkedést ért el, ez év áprilisától októberig további 87%-kal emelkedett, bár egyes szénpapirok több mint 100, sőt 150%-os emelkedésre hivatkozhatnak.

Többé-kevésbé az angol szénsztrájknak köszönheti Németország, hogy kereskedelmi mérlege szeptemberben ujból aktivvá vált, 13 millióval, hogy készgyártmányainak kivitele egyetlen hónapban 582 millióról 836 millió márkára ugrott, mig Anglia szeptemberi kivitele több mint 10 millió fontnyi csökkenést, közel 50 millió fontnyi hiányt mutat föl.

Az is igaz, hogy a nagy német konjunktura egyik forrása, a belga frank stabilizálása és a lira és a francia frank revalorizációs emelkedése, amely egyre jobban leszoritja a francia kiviteli lehetőségeket, a lombard ipart pedig pénzügyi nehézségekbe kergeti. Mindez a világkonjunktura egy-egy alkotó eleme, amely előbb vagy utóbb megszünhetik. De a német hossz mögött olyan energiaforrások is müködnek, amelyek e változó tényezőktől függetlenek.

A német vagyon regenerálódása olyan erővel halad előre, amelyre a gazdaságtörténelemben alig van példa.

Harminckilenc részvénytársaság emelt alaptőkét Németországban szeptember havában, ez alaptőkeemelések összege 105.86 millió márka, ötszöröse a háboru előtti öt évben följegyzett alaptőkeemelések havi átlagának. A belső vagyonosodás legjellemzőbb tünete, hogy a belföldön kibocsátott kölcsönök összege ugyanennyire, 105 millió márkára rug, amelyet a külföldön emittált kölcsönök összege, 143.60 millió márka, csak kevéssel halad meg.

A jövő fejlődés szempontjából legbiztatóbb és legirigylendőbb jelenség azonban a termelés tudományos szervezésének egyre erőteljesebb kibontakozása. A nagy vegyipari tröszt és a nemzetközi nagy acéltröszt megalkotása után a német gazdaság vezetői tudatos és tudományos készültséggel fognak hozzá a német termelés és a német kereskedelem átszervezéséhez.

Nem karteleket alapitanak Németországban a fogyasztás bilincsbeverésére, hanem trösztöket a termelés tökéletesebbé tételére és a fogyasztás fokozására.

Három nagy tröszt alapját vetették meg az elmult héten Németországban.
Az első a nagy német hajózási tröszt, amelyet a Hapag és a Norddeutscher Lloyd vezetésével kilenc- nagy német hajózási vállalat fog felölelni s amely egyesülésnek a célja nem a fuvartételek fölhajtása, hanem a tengeri szállitmányozás egységes és nagyvonalu vezetése, szigoru racionalizálása, a szállitás olcsóbbá tétete és meggyorsitása. 2,612.000 tonna áll ez uj tröszt rendelkezésére, félmillió tonnával nagyobb hajóür, mint a háboru előtt.

A második készülő tröszt a német vagontröszt, amelyet a nyolc legnagyobb német vagongyár készül, százmillió márka alaptőkével megalapitani. A harmadik pedig a német sárgaréz- és aluminiumföldolgozó gyárak trösztje, amely több mint hatvankét vállalatot fog felölelni.

De a német szervező erő nem áll meg a termelésnél, hanem abból a meggondolásból kiindulva, hogy növekvő fogyasztás nélkül nincs emelkedő termelés, uj alapokon szervezi át a fogyasztást is. Nemcsak a nagy német áruházak vezetik be német alapossággal és német pontossággal az amerikai hitelrendszert, hanem a nagy- és kiskereskedelem is.

Most szervezik a német szakmabankokat, amelyek a nagy hitelbankokkal karöltve, pontos statisztika alapján fogják ellátni a nagykereskedelem hitelszükségletét. A berlini ruházati üzletek, összesen háromezer, most alapitottak egy százmillió márkás szövetkezetet, amely tagjainak lehetővé teszi, hogy a kockázat minimálisra leszoritásával, vevőiknek egy évi hitelt nyujtsanak, mindössze havi egyszázalékos illeték ellenében. Akárcsak nálunk, nem?

E céltudatos és szivós munka eredménye meg is látszik a német életen.
Az egykor oly rosszul öltözködő német ur ma már Londonból hozatja ruháit és a német konfekciósok lapja panaszosan emlegeti, hogy egy negyedév alatt 1700 Londonban készült férfiöltöny érkezett Berlinbe.

Amig a magyar bortermelés keserves gondokkal küzd, a német borfogyasztás 32.000 palackról 63.000 palackra emelkedett egyetlen év alatt.

De hogy a munkás sora is javul, az kitetszik a betegsegélyezések arányszámának szakadatlan csökkenéséből.

A német hossz tehát jogos és indokolt s bátran igazodhatik utána pesti tőzsde is. A tőzsde azonban nem jelent se fogyasztást, se termelést, s ha a gazdasági életet Pató Pálok vezetik, hiába hajtja föl a spekuláció az árfolyamokat, kérlelhetetlenül elkövetkezik a nap, amikor ujból visszaesnek. Miért nem követik a magyar ipari és kereskedelmi vállalatok vezetői a német példát?

Egyetlen koncentráció, egyetlen fúzió sem sikerült az elmult hónapokban, egyetlen okos szót sem hallunk a termelés javitásáról s a fogyasztás fokozásáról, holott mind a kettő javára válna a vállalatoknak is, az államnak is, a részvényesnek, meg a fogyasztónak is, csak azoknak a közgazdasági táblabiráknak nem, akik még mindig olyan sürün ülnek vállalataink igazgatóságaiban és irodáiban. Dr. Kiss Dezső