A választásoknak vége, az aktákat szomoruan, de lezártuk s el kell készülnünk arra, hogy egy ideig még ernyedtebben, még lankadtabban ver ennek az országnak s ennek a nagy városnak a politikai ütőere. Megélhetési és kenyérgondok azok, amelyek ma az embereket foglalkoztatják.
Hosszu betegség, hosszu izgalmak után minden ember ösztönszerüen a gazdaságát, a házatáját hozza rendbe, a forradalmak, épp igy a kurzus és szanálás szenvedései után, mintha csak az anyagiak érdekelnék ezt a polgárságot, ami azt jelenti, hogy kettőzött figyelemmel fordul Budapest lakossága olyan kérdések felé, amelyek egyformán érdekelnek mindenkit pártkülönbség nélkül.
Akár kormánypárti, akár ellenzéki az ember, egyformán érdekli a villamosjegy, a gáz- és a villanyáram ára, mennyi adót kell fizetnie s mire megy el az adójövedelem, amelyet lecsökkent jövedelméből a békeidőkben ismeretlen ridegséggel rajta bevasalnak.
Évtizedekkel ezelőtt indította meg Vázsonyi Vilmos hosszu és végeredményében győztes harcát a törzsfőnökök gazdálkodása ellen, mely megbizhatatlan és gyanus gazdálkodást jelentett, a város jövedelmeinek elherdálását és amely gazdálkodás a város képviselőtestületét arra az alacsony szerepre kárhoztatta, hogy a törzsfőnökök értekezletén kieszelt megállapodásokra engedelmesen igent mondjon.
Ma ismét ott tartunk, hogy a város képviselőtestülete, a főváros parlamentje, arra szerepre van kárhoztatva, hogy a törzsfőnökökök, mai nevükön a pártvezér urak zárt értekezletén kisütött megállapodásokra engedelmesen fejet hajtson, amit ez a pártközi értekezlet kiagyal, az a város polgárságának szent és sérthetetlen törvény kell legyen, ami ellen semmi apelláta nincsen.
Hogy ez a gyakorlatban mit jelent, arról most kaptunk izelítőt azzal a határozattal, amelyben ez a pártközi értekezlet kijelentette, hogy a Beszkárt által előterjesztett pengőviteldijakat elfogadja és nem követeli azok leszállitását.
Ezek után következik a gáz, a villany és Budapest székesfőváros harminchat egyéb üzemének javaslata, amelyek, természetesen valahányan vannak, kivétel nélkül ragaszkodnak régi bevételi forrásaikhoz, amelyek sok embernek jelentős jövedelmet, de a város egész polgárságának elviselhetetlenül sulyos terhet jelentenek.
Harminchat üzeme van ennek a városnak s az egy Állatkertet kivéve, egyetlen egy sincs, amely erre az esztendőre ne irányzott volna elő üzemi nyereséget. A Beszkárt ezt az üzemi nyereséget kivétel nélkül beruházásokra forditotta, de hogy megállapitsuk, hogyan csökkentik le a Beszkárt urai hatalmas bevételeiket erre a szerény hat s egynegyed millió aranykoronára, arra elég egy pillantás mult évi mérlegükre, amelyben a nyugdijintézet kevés hijján ugyanakkora dotációval szerepel, mint amennyi közlekedési adó cimén a fővárosnak jutott.
Viszont a székesfőváros elektromos müvei, amelynek 1924-ben évi nyeresége nyolcmilliárd koronát tett ki, a mult évben már 68 milliárd korona nyereséget mutatott ki s erre az évre pedig 2,364.138 aranykorona nyereséget irányzott elő, a 4,000.000 aranykorona invesztición fölül; olyan összeg ez, amennyivel egyetlen hasonló nagyságu európai város sem dicsekedhetik.
Akármelyik városi üzemet vesszük sorra, hasonló jelenségekre bukkanunk, miközben a figyelő szemet olyan furcsa jelenségek ütik meg, mint a községi élelmiszerüzem zárszámadása, amely megduplázott forgalom mellett kisebb tiszta nyereséget mutat ki, mint a mult évben, persze a tehertételek között van egy rejtélyes „Egyéb” tétel, amely a tizenötszörösére emelkedett. Városi üzemek mindenütt e világon altruisztikus intézmények, a város polgárságának javát szolgálják s nem az a rendeltetésük, hogy a tömegek erős megadóztatásával nyereségeket facsarjanak ki.
Nálunk minden mintha megfordult volna a tengelye körül s nincs ember s ugy látszik, nincs párt sem, amely komolyan és bátran megragadná a seprőt. A seprőt, amelyet évtizedekkel ezelőtt Vázsonyi Vilmos olyan bátran megforgatott. Igaz, hiába is forgatná!
Amig a városi összeférhetetlenségi törvény el nem készül, amig a város vagyoni ügyeibe olyan emberek is beleszólhatnak, akiket láthatatlan, de néha nagyon is látható szálak füznek olyan hatalmas pénzügyi és ipari szervezetekhez, amelyek a várossal szerződéses viszonyban állanak, addig nehéz lesz megküzdeni azokkal az erőkkel, amelyeknek megélhetésünk e példátlan megterhelését köszönhetjük.
