Tőzsdei hírek

A Gummi után a Rima, a Rima után a Ganz s a Ganz után valószínűleg egyéb nehéz papírjaink kerülnek arra a listára, amelyen a külföldi nagytőke előtt ismert s befektetésre ajánlatos nagy vállalatok részvényei szerepelnek.

Elmult az az idő, amikor a nagy részvényexport miatt aggódnunk kellett.
Az ipari tulprodukciónk mai korszakában nem vásárolnak még külföldi nagytőkések se tízezerszámra részvényeket csak azért, hogy egy vagy több idegen országban idegen jurislictio alatt működő vállalatokat magukénak mondhassanak.

Ha a vállalat jó, a vállalat keres, tisztességes osztalékot fizet, akkor megveszik a részvényeit s tartják addig, amíg a kamatozása megfelel s amíg az a véleményük, hogy a vállalat üzletmenete további jó eredményekkel kecsegtet.

Ez már a béke, uraim, a békeállapot csak egy helyen nem tért vissza, a lapok közgazdasági hírrovatában, ahol még mindig rettentő fontossága van annak, hogy ez vagy amaz a külföldi pénzcsoport vásároltatja ezt vagy amazt a részvényt. Ez az utolsó jele az inflációs idők pletykarovatának, holott az ifjú Bosellel e kor utolsó bölénye is elvonult a tőzsdei csaták színteréről. 

Bizonyos, hogy ez tisztára magyar sajátság s ugy látjuk, káros és kellemetlen sajátság. Senkinek se használ, mert az a közönség, amely nevek után indult vagy magyarán „dőlt be", eltűnt, a komoly tőkés komoly információkra ád csak s nem pletykákra, viszont a külföldi kapitalista csak bosszankodva veszi tudomásul, hogy tőzsdei üzleteit, amelyek igazán csak rátartoznak s nem a nagyharangra, szakadatlanul a nagy nyilvánosság elé rángatják.

Olyan külföldi lap, amely a nevére és a jó hírére ad valamit, ilyesmihez nem adja oda magát. Ez a tipus már Bécsben is kiveszett s ugy látszik, csak nálunk virul még tovább.