Rövidek

A szellem és a spiritusz
Az elveszett Magyarország gyászünnepére, a föltámadó Magyarország tanúságtételére, a magyar harag, akarat és halhatatlanság hirdetésére nagygyűlést hivtak egybe komoly hazafiak. A Vigadó nagyterme megtelt polgárokkal, akiknek Rákosi Jenő, Urmánczy Nándor és Eckhardt Tibor beszélt a béke, az együttes munka, a honszerelemben testvér magyarság irredentájáról. Harc Trianon ellen, egy magyar fronton, munkával, becsülettel, szívós elszántsággal: ez volt a magyar szellem vasárnapi programja.

De bejöttek az árvaságunk és fájdalmunk érzetével megszentelt terembe ifiak, akik a német Burschok tányérsipkáját viselik egyedül hiteles hazafiságuk védjegyeként és hangos sivalkodással hivták Lendvai Pistát, a magyar Mussolinit, aki meg is jelent a dobogón, ahonnét a magyar szellem képviselői elmenekültek a magyar spiritusz bajnoka elől. A terem botránytól zúgott, a munkás polgárok otthagyták a tányérsipkát a spriccerkirállyal s a Trianon dacolására szervezkedő magyarság ünnepe Lendvai Pista torává duhajodott, amelyen ez a politikai Bicsérdy megállapította, hogy a történelem fogja eldönteni az ő Mussoliniségét.

A szellem és a spirituszgőz igy ütközött meg Trianon fekete napján és igy győzött a demagógia a munkára és egységre hivó szózatok fölött. A tányérsipkás magyarságnak nem a Rákosi, az Urmánczy, de az Eckhardt szelleme sem kell, hanem a Lendvaié s az nem a küzdelemben, hanem a botrányban keresi a megváltást. A munka ezeknek bünös energiapocsékolás, mert hiszen Lendvai kétszáz frázist huz kaptafára annyi erővel, amennyi egyetlen pár csizma megöntéséhez kell s ezektől csakugyan nem várhatják, hogy keserves és szenvedéses és lemondásos munka követelésével hagyják magukat inzultálni, amikor Pista megelégszik azzal, ha minden tekintélyt, nagyságot lekiabálnak és lezsidóznak.

Most már csak az a kérdés, hogy melyik hát a magyar jövő: a szellem vagy a spiritusz, a küzdelem vagy a botrány, a tett vagy a frázis, az idea vagy bömbölés?
Hol lakik hát a magyar jövő: a mühelyben vagy a kocsmában és honnan szállt: n Rákosi Urmánczy és Eckhardt szivéből, vagy a Lendvai Pistáék gyomrából? Ma, ugy látszott, mintha egypár tucat bőgő torok lenne a jövő, de hallgatván egy ország néma megilletődését Trianon napján, megdöbbenésünk enyhe undorban csillapodik.

Mussolini kiáltványt intézett – a japánokhoz

Rómából jelentik: Japánban minden évben ünnepet rendeznek a „hősök és gyermekek” tiszteletére. Az idei ünnepen Mussolini a tokiói olasz nagykövet utján üzenetet intézett a japán néphez, melyben a materializmus demagógiájától óvja és fölhivja figyelmét a faschizmusra. Bennetek, a fiatalságában – mondja Mussolini – van a japán nép jövője. Ugorjanak talpra és kiáltsátok hazátok üdvére, a fascista harci kiáltást: A Noi! Az ünneplő japán fiatalság engedelmeskedett Mussolininek és lelkesen kiáltotta: A Noi – persze japánul.

A cseh kormány 120.000 magyar állampolgárságát ismerte el a Fölvidéken

Prágából érkezett: A vámjavaslatok tárgyalásánál a magyar, német és tót pártok bevonásával alakult ki az a többség amely a javaslatokat megszavazta. Ennek fejében a cseh kormánynál a magyar pártok kikötötték, hogy a kormány ismerje el 120.000 felvidéki magyar cseh állampolgárságát, mely eddig vitás volt. A cseh kormány ezt a kivánságot honorálta. 120.000 magyar jogviszonyait rendezte, aminek politikai szempontból is nagy fontossága van, mert a legközelebbi választáson a magyar pártok ennyivel több szavazatot fognak kapni.

A horvát képviselők élesen támadták az olaszokat az uj olasz-jugoszláv egyezmény ratifikálásánál

Belgrádból jelentik: Az olasz-jugoszláv egyezmény ratifikálásának megszavazásánál a szkupstina 315 tagjából mindössz 151-en vettek részt és közülök 122 képviselő szavazott az egyezmény mellett. A szavazást megelőző vitában Buc, horvát köztársasági, éles beszédben támadta Olaszországot. Az mondotta, hogy a horvát nép évszázados harcban áll az olaszokkal és addig fog küzdeni, amig „a muzsikusokat és komédiásokat” el nem kergetik Fiuméból, Görzből és Trieszből, Trumbic és Griragona képviselők ugyancsak hevesen kikeltek a konvenció ellen, amelyről azt állították, hogy olasz szolgaságba hajtja Jugoszláviát.

Nincsics külügyminiszter tiltakozott a kormány nevében ezen beállítás ellen és azt felelte, hogy Jugoszlávia őszintén békét akar minden szomszéddal, főleg a nagy olasz kulturnemzettel. Subotic alelnök ugyancsak erélyesen visszautasította az Olaszországot ért támadásokat és kijelentette, hogy az elhangzott beszédek sértő kitételeit töröltetni fogja a parlament naplójából.